Wannabe Chef

Interjú a Mom With Five bloggerével

Riederné Fonyó Barbara, a Mom With Five blog szerzője vendégeskedik a blogomon. Barbara öt gyerek (4 fiú és egy lány) édesanyja, posztjai középpontjában a gyerekek, a velük átélt élmények, a család, és a gyereknevelés áll. A folyamatosan frissülő blogján receptek, utazás, DIY, érdekességek témában is találni posztokat. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjút és a zserbó receptet, amit nektek készített….

kép

 

Mutasd be a Mom With Five Családi magazint / blogot! Hogyan jött az ötlet, hogy blogolj?

A Mom With Five blog 2015 nyarán indult. A blogolás, mint tevékenység, nem volt új számomra, mert előtte már egy éve űztem ezt a műfajt, az újdonságot a saját domain alá költözés jelentette. A gyerekeim születése előtt újságíróként dolgoztam, az írás az életem része volt, így természetesnek tűnt, hogy amikor tizenkét év gyerekszobázás után egy kis lélegzetvételnyi szabadidőhöz jutottam, újra tollat, illetve klaviatúrát ragadjak és írjak mindarról, ami történik velem, ami érdekel, ami foglalkoztat, tekintve, hogy a családom egy csöppet sem tekinthető hétköznapinak a mai világban, hiszen Férjjel karöltve öt gyerekkel osztjuk meg a mindennapjainkat.

Melyik volt eddig a legkedveltebb bejegyzésed a blogodon?

Az olvasók által legkedveltebb bejegyzés a Mi lenne velem a gyerekeim nélkül c. poszt volt. Nagyon sokan kedvelték, sokan megosztották és igazság szerint nekem is közel áll a szívemhez, mert bár lehetne nagyon más életem a gyerekeim nélkül, nekem most mégiscsak ez jelenti a tökéleteset minden tökéletlensége ellenére.

Hogyan találod  meg a családod és a blogírás közötti egyensúlyt?

Erre nagyon sokan kíváncsiak… őszintén szólva én is. Ha egyenes akarok lenni, azt kell mondanom, hogy nagyon nehezen. A családom, a velük kapcsolatos ügyek intézése szinte teljes egészében kitölti az életemet, így a blogírásra kevés időt tudok fordítani, azt is leginkább éjszaka, így az intenzitásra igyekszem koncentrálni, minél jobban kihasználni a rendelkezésre álló időt. Ugyanakkor egyensúlyról szó sincs, sokkal inkább súlyozásról: van, amikor azt mondom, hogy most szükségem van egy-két óra nyugalomra a legnagyobb zsivaj közepette is, mert már nagyon dörömbölnek a gondolatok és muszáj írnom, különben nem tudok teljes erőbedobással a családomra koncentrálni és az senkinek sem jó, sem a hatékonyságot, sem a hangulatot tekintve.

Hogyan képzeljük el a konyhádat, amiben nap mint nap főzöl a családodnak?

Budapesten élünk, egy társasház legfelső emeletén, egy tetőtéri lakásban. Az építkezés ideje alatt egyetlen kikötésem volt a leendő konyhánkkal kapcsolatosan, hogy nagy és világos legyen, bár akkor még nem tudtam, hogy egyszer öt gyerek vesz majd körül. Így alakult, hogy a konyhám a lakás déli oldalára került és közvetlen kapcsolatban áll az erkéllyel, ahol több-kevesebb sikerrel saját termesztésű növényekkel és fűszerekkel szoktam próbálkozni. Maga a konyha átlagos felszereltségű, nincs benne semmi különleges gép, de vágyaim azért vannak: nagyon szeretnék egy új sütőt és egy Kitchen Aid gépet.

Van példaképed a gasztronómiában, esetleg a blogírásban? Honnan inspirálódsz?

Nem csak írni szeretek blogot, hanem olvasni is. Nagyon sokfélét szoktam olvasgatni, de csak pár van, amelyekbe rendszeresen belenézek. Mimi Thorisson Manger nevű blogja mindig elvarázsol, bár nagyon ritkán frissül, még soha nem csalódtam benne. Jamie Olivert megnevezni egy ilyen kérdésre nagyon elcsépeltnek tűnik, de mit csináljak, ha én tényleg szeretem… maga a fickó is szimpatikus – már csak azért is, mert neki is sok gyereke van -, és amit csinál, az is nagyon bejön.

Kifejezetten nagycsaládos blogot nem követek napi szinten, de nagyon szeretem inspirálódásra a The 36th Avenue magazinszerű blogot, ahol minden együtt van, ami engem is érdekel. Nevezhetjük őket akár példaképeknek is, még akkor is, ha a témájuk nem teljesen esik egybe az enyémmel, de a stílusuk, a profizmusuk és a tevékenységük mindenképpen követésre méltó lehet.

Mit tennél, ha nem lenne 5 gyereked, nem sütnél-főznél minden nap és nem kellene rohannod mindig….

Mi lenne velem a gyerekeim nélkül? Demográfus lennék, valószínűleg egy külföldi egyetemen kutatnék és tanítanék, ahogy azt mindig is szerettem volna…, vagy esetleg diplomata lennék egy távoli országban, ahogy azt a tanáraim szerették volna mindig is. Szóval, nagyon más életem lenne, de ennek ellenére nem cserélném el a mostanival.

Milyen terveitek vannak húsvétkor? Ilyenkor csak Nagylánnyal kreatívkodtok vagy a fiúk is besegítenek?

A húsvét nálunk hasonló a karácsonyhoz abban a tekintetben, hogy ez is egy nagy nagycsaládi ünnep, de ez egy fokkal lazább, már ami a menetrendet illeti: nem ragaszkodom ahhoz, hogy akár egy napot is csak a szűk családdal töltsünk, folyamatosan úton vagyunk, jövünk-megyünk a rokonok között, élvezzük a tavaszt és az együttlétet. Sokat vagyunk levegőn, talán még egy kirándulás is belefér és persze egy csomó sütögetés és kézműveskedés, esetleg némi balkonkertészkedés. (Ilyenkor már rá is fér az erkélyre egy kis felfrissülés.)

zserbó

Sokféle módon próbáljuk becsempészni a húsvét hangulatát az otthonunkba: szoktunk porcelángyurmából nyuszifigurákat csinálni, azt a kisebbek szívesen festegetik, pillangókat hajtogatunk. A gyerekek szívesen festenek tojást, bár az ízlésünk messze áll egymástól, ők az újhullámos/avantgárd vonalat képviselik, én jobban szeretem a hagyományosat, de persze ilyenkor engedek a többségi nyomásnak. A locsolkodás távol áll tőlünk, így nálunk ez nem kerül be a húsvéti programba, de a kalács és a sonka nálunk sem hiányozhat. És még valami… nincs nyuszivárás zserbó nélkül. Ha nem is a klasszikus, időigényes darab kerül az asztalra, ez a hamis változat minden évben ott figyel a többi finomság között.

Hozzávalók

Tészta:

40 dkg liszt

18 dkg vaj

2 tojássárgája

1 dkg élesztő

0,3 dl langyos tej

1 kávéskanál cukor

csipet só

20 dkg cukor

1 késhegynyi szódabikarbóna

Töltelék:

20-25 dkg finomra darált dió

6- 8 evőkanál sárgabaracklekvár (szükség szerint)

4 evőkanál porcukor

Csokimáz:

4 dkg vaj

4 evőkanál cukrozatlan kakaópor

4 evőkanál cukor

3-4 evőkanál víz

A langyos cukros tejben futtassuk meg az élesztőt. Ezután a tészta hozzávalóit robotgép segítségével gyúrjuk össze, tegyük bele az élesztős keveréket is. A kész tésztát osszuk három egyenlő részre és egyesével nyújtsuk ki. Melegítsük elő a sütőt 180 Celsius fokra. Vajazzunk ki egy közepes méretű tepsit. Helyezzük bele az első kinyújtott tésztát. Szurkáljuk meg villával. Kenjük meg 4 evőkanál sárgabaracklevárral. A diót keverjük össze a porcukorral. A diós keverék felét oszlassuk el az első réteg lekváron. Borítsuk be a második tésztalappal. Újra jöhet a szurkálás, a lekvár és a diós keverék. Fedjük be a harmadik tésztalappal és tegyük a sütőbe. 25-30 percig, ill. addig süssük, amíg a teteje széle barnulni nem kezd és maga a sütemény szép aranybarna színt nem kap.

Vegyük ki a sütőből és hagyjuk teljesen kihűlni.

Készítsük el a csokimázat.

Keverjük simára a kakaóport a cukorral és a megadott mennyiségű vízzel. Főzzük fel, majd némi hűlés után adjuk hozzá a vajat és keverjük simára. Végezetül vonjuk be vele a zserbót és száraz, hűvös helyen hagyjuk teljesen megdermedni.

Szöveg, fotók: MomWithFive/Riederné Fonyó Barbara

A Mom With Five blog az alábbi linkeken érhető el:

Mom With Five blog

Facebook

Instagram

Twitter

Google+

 zserbó (1)

Gyere és látogass el a Facebook oldalamra vagy kövess az Instagramon és a Pinteresten.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!