A Dzsem Pékség megnyitásával tovább bővült a top reggelizőhelyek száma. A helyben sütött francia péksütemények, a különleges szendvicsek és a bagelek óriási választéka minket is beszippantott, ezért megkerestük a Dzsem Pékség megálmodóit. Interjú Bartyik Gabriellával és Nagy Katalinnal, a Pékség tulajdonosaival.
Nagyjából egy éve nyitottátok a pékséget. Honnan indultatok és hogy jött az ötlet, hogy egy pékséget nyissatok? Miért nem pont kávézót nyitottatok?
BG: A reklámszakmát hagytuk magunk mögött, persze nem teljesen, mert tudtuk, hogy egy saját vállalkozás kapcsán a feladataink közé tartozik majd a marketing és a helyes reklámstratégia megvalósítása is.
NK: Főiskola óta terveztük, hogy egyszer lesz saját vállalkozásunk, sok ötlet született, de az igazán életképes álomra 2010-ig várni kellett. A lehető legkisebb kockázatot rejtő üzletben gondolkoztunk, mert tisztában voltunk azzal, hogy tapasztalat nélkül sok lesz a buktató és meg kell fizetni a tanulópénzt is ahhoz, hogy életben tudjunk maradni a vendéglátás és kereskedelem területén.
BG: Szerencsés lehetőség volt a pékség, ahol kicsiben tudtunk tervezni és apránként megvalósíthattuk azokat az elképzeléseket, melyeket kezdettől fogva terveztünk. Mind a mai napig a koncepciónk alapja a friss, helyben sütött francia péksüteményválaszték, de hittünk abban, hogy a pékáru kereskedés profilja mellett a Dzsem rendelkezhet szendvicsbár és kávézó tulajdonságokkal is. Létrehoztunk egy designpékséget, de a megnyitás óta üzletünk bebizonyította, ennél többről van szó: a vendégeink és a média reggelizőhellyé pozicionálta a Dzsemet, ami rendkívül megtisztelő.
Bartyik Gabriella és Nagy Katalin
Milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek induláskor?
NK: Voltak nehézségek, de szerencsére mindent meg lehetett oldani – pl. ha az ajtón nem is fért be a hűtőpult, akkor az ablakon át bejött -, vagy ahol nem volt más megoldás, akkor szó szerint megfizettük a tanulópénzt – pl. egy áramszünet miatt a kezdő árukészletünk egy része megsemmisült. Igyekeztünk körültekintően tervezni, odafigyelni, jól csinálni, de csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, legyen bármilyen közhelyes is.
BG: Saját magunkkal is meg kellett küzdeni, hogy türelemmel kivárjuk, mit tud a koncepció, idővel mivé válhat a Dzsem, hiszen az ismertség és ennél fogva a vendégkör nem jött egyik napról a másikra.
Azóta bekerültetek a top reggelizők közé s több mint ezer fős rajongói táborotok van. Volt üzleti tervetek?
BG: Volt üzleti tervünk, de inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon szerettük a koncepciót és hittünk benne annyira, hogy részünkké vált. Talán ezzel magyarázható, hogy a Dzsem rendelkezik egy egyedülálló, csak rá jellemző hangulattal, amit nem lehet füzetlapon megtervezni és megvalósítani. Talán ebben rejlik a siker kulcsa is.
A választékban a francia pékárutól kezdve a minőségi szendvicsekig, mindenféle saláta és torta megtalálható. Mi jelenti számotokra a minőséget?
NK: Egyszerűen fogalmazva minőségi mindaz, amit mi magunk, tulajdonosok látványra kívánatosnak, ízre karakteresnek tartunk. Igyekszünk olyan termékeket kínálni, melyeket kifejezetten hozzánk köthetnek a vendégek és különlegességük miatt akár “függőséget” is okozhatnak.
Ha péksütemény lennétek, milyen péksütemény lennétek?
BG: Katával nagyon hasonló az ízlésünk, ezért a válasz egyszerű: vajas croissant! Puha, foszlós, vajas, kell ennél több?
Dzsem
Hogyan zajlik egy átlagos napotok?
NK: A Dzsemet a reggeli időszakban látogatják a legtöbben, ezért a délelőtti órákban a pultban vagyunk és kiszolgálunk, mert alapvetőnek tartjuk, hogy legyen kapcsolatunk a vendégeinkkel. Visszajelzést csak tőlük kaphatunk, ezért fontos, hogy személyesen kikérhessük véleményüket, bevonjuk őket egy-egy újdonság tervezése kapcsán vagy csak beszélgessünk egy kicsit, hogy jobban induljon a nap. A nyugodtabb órákban intézzük a vállalkozás körüli kötelező teendőket, mert szerencsére mára kialakult egy olyan csapat, akik önállóan és odafigyeléssel végzik a munkájukat.
BG: Szeretünk dolgozni, élvezzük, amit csinálunk, de néha kiderül nem elég hosszú a nap ahhoz, hogy a teendők végére érjünk. Mindig marad valami, amit lehetne csinálni vagy éppen egy olyan ötlet jön, amin érdemes elgondolkozni, kidolgozni, majd megvalósítani.
Mikor sütöttetek vagy főztetek utoljára otthon?
BG: Én éppen tegnap. Van egy nagyon egyszerű, de annál finomabb tésztareceptem, ami egyelőre megunhatatlan.
NK: Szeretek sütni, mostanában kevesebb az időm, de azért igyekszem szinten tartani magam. Egyik kedvencem a csokis brownie vaníliafagyival, amit a Vigyázó Ferenc utcában hamarosan be is vezetünk.
Most nyitottátok meg a Dzsem@CEU-t. Hittétek, hogy egy év után egy újabb Dzsem nyílik majd?
BG: Néha csak nézzük egymást és nevetünk, mert hihetetlen, hogy sikerült. Nagyon hálásak vagyunk a lehetőségért és büszkék vagyunk arra, hogy a CEU ránk bízta a feladatot.
NK: Az álmunk része volt, hogy egyszer nyithatunk még egy Dzsemet, főleg miután egyre többször hangzott el a kérdés a vendégek részéről, mikor nyílik majd a második. Természetesen nem gondoltuk, hogy a lehetőség ilyen hamar testet ölthet. A CEU-ban már melegkonyhai tevékenységre is lehetőségünk van, így a tojásreggeli, a tapasok és a könnyű meleg ebéd is a kínálatunk része.
Vannak terveitek? Terveztek újdonságokat bevezetni?
NK: Mindig születnek új tervek, hiszen szükség van a folyamatos fejlődésre. Az őszre való tekintettel mindkét üzletünkben kapható már a forró leves, mely minden nap más.
A wannabe chef gasztroblogon októberben reggeli-heteket tartottunk. Ti mit szoktatok reggelizni? Van kedvenc reggelitek?
BG: A Dzsem menü a saját ízlésünket, kedvencünket tükrözi: vajas croissant, vaj, választható dzsem és kávé. Mi a fügelekvárt és tejeskávét kedveljük a legjobban, amit Kata mostanában szójatejjel készít magának.
NK: A CEU-ban a tojás a kedvenc, Gabinak a tükörtojás baconnel, nekem a sonkás-gombás omlett. Gyertek, próbáljátok ki!
http://www.facebook.com/dzsematceu
(A képek a Dzsem Pékség tulajdonai)
