A hagyományos szilveszteri/újévi menüsort mellőzve inkább következzen egy kis beszámoló egy hagyományos japán szilveszteri ételről, ami nem más, mint egy tányér szoba tészta forró levesben.
A világon mindenhol nagyon rohanós az év végi időszak, így van ez Japánban is; ilyenkor nemcsak a munkahelyen kell a határidős munkákat befejezni, hanem nap, mint nap részt kell venni a kötelező év végi bulikon, vacsorákon is.
A Szilveszter Japánban nem a hangos bulik napja, hanem hasonlóan a keresztény Karácsonyhoz családi ünnep. Ilyenkor otthon összegyül a család és együtt köszöntik az új évet. Vannak, akik már éjfél előtt elmennek egy közeli budhista templomba, ahol végighalgatják a 108 harangkongatást. (A budhista hitvilág szerint az 108 féle földi vágy, mint pl. irigység, kapzsiság, stb… okozza az emberek szenvedését; a harangkongatás pedig ezeknek a vágyaknak az elűzését szolgálja.) Mások otthon köszöntik az új évet és csak január első napjaiban látogatnak el valamelyik templomba vagy szentélybe.
Az év utolsó napján, éjfél előtt elfogyasztott étel a toshikoshi soba (年越しそば). Az elnevezés jelentése röviden: “lezárni az óévet és átlépni az új évbe szoba” (kicsit viccesen hangzik, de tényleg ezt jelenti).
Az elkészítésére vonatkzóan konkrét recept nincs; ahány ház, annyiféle feltét (és persze mindenki meg van róla győződve, hogy az ő verziója a legfinomabb).
Ez az étel tulajdonképpen egy tányér forró leves, ami “dashi” alapléből, szójaszósszal ízesítve készül és hajdinalisztből készült hosszú tészta, “szoba” van benne. Éjfélig mindenképpen meg kell enni! A leggyakoribb feltét a karikákra vágott újhagyma, egy szelet kamaboko és egy kis zöld pl. spenót, de vannak, akik pl. tempurázott rákot tesznek a tésztára (és hallottam már olyanokról is, akik hajszál vékonyra szeletelt sült-, v. grillezett hússal tálalták).
(A mi verziónkra most újhagyma karikák, néhány spenót-, és ruccola levél, egy szelet datemaki (édeskés japán omlett) és egy csipet retekcsíra került.)
A toshikoshi soba fogyasztása az Edo korban (1603-1868) vált igazán néphagyománnyá. Ebben az időszakban az Edoban (mai Tokió) lakók, akik között sok volt a kereskedő, akik mindenféle rituálét és babonát követtek annak reményében, hogy minél szerencsésebbek és jómódubbak legyenek. Akkoriban a szoba tésztát főként csak a főváros vonzáskörzetében (a mai Kantó régió) fogyasztották; Kiotóban pl. a vastagabb, búzalisztből készült udon terjedt el, mára viszont már Japán nagy részén szobát esznek az év utolsó napján.
És hogy miért éppen a szobát választották az év lezárásához? Persze ezzel kapcsolatban is rengeteg legenda, teória kering.
Az egyik például, hogy a szoba maga az erő szimbóluma, mert a hajdina, amiből a szobalisztet készítik, nagyon szívós, erős növény. Egy másik verzió szerint a szoba hosszú és vékony, a hosszú élet szimbóluma. Az udonnal ellentétben könnyebben el lehet harapni, ezért szimbolizálhatja az óév könnyű, gyors lezárását.
Sorolhatnánk még a többi magyarázatot is, egy biztos, hogy a toshikoshi soba könnyű étel, ami megnyugtatja a gyomrot a nagy évvégi evés-ivás után és az újévi evészet előtt (Japánban január első napjaiban is speciális, újévi menüt fogyasztanak, ami az osechi ryouri, de erről majd máskor).
Nagyon egészséges is, mert gyakorlatilag zsírmentes, és mivel a szoba hajdinalisztből készül, gyakorlatilag gluténmentes. Igazán kár, hogy Magyarországon csak néhány helyen lehet szoba tésztát kapni és csak hogy keveseknek adatik meg, hogy megkóstolják.
