Viczkó Bea egy nem kevésbé kreatív szakterületről érkezett a sütik világába. Középiskolai tanárként végzett, reklámügynökségnél dolgozott szövegíróként, majd mindezt hátrahagyva Kopenka néven vágott bele a szebbnél-szebb sütemények és tündértorták készítésébe. Mindannyiunk nagy-nagy örömére. Fogadjátok szeretettel a vele készült interjúnkat!
Melyik tortánál tudtad, hogy süti lesz a folytatás?
– Az unokahúgomnak készült első tortánál. Mályvaszínű volt, körben szalaggal volt díszítve, nagyon aranyos lett. Bevallom, elég sok hiányosságot kellett elfednem, de végül tökéletesen összeállt. A kislányomnak és a kisfiamnak már csinálgattam szülinapi tortákat, de azt addig csak műkedvelésnek tartottam…
kopenka torta no. 01
Amikor felkérnek egy torta elkészítésére, megmondják például, hogy lila legyen vagy zöld, vagy teljesen rád bízzák?
– Az utóbbit jobban szeretem, és afelé próbálok terelni mindenkit, hogy adjanak egy irányvonalat, és az adott kereteken belül én gazdálkodhassak. Ez a gondolkodás a reklámos múltamból jön. Ott kaptunk egy kreatív briefet – voltak tehát kötöttségek és „kötelező elemek” – és abból hoztunk össze valami egyedit, valami érdekeset. Többnyire ez a tortáknál is így működik, és nagyon jól bevált. Például elmesélik nekem, hogy mi a hobbija a nagypapának, vagy éppen tudom, hogy néptáncos a szülinapos hölgy, és így olyan motívumú tortát készítek nekik, ami személyre szabott, mégsem sablonos. Érdekes helyzet, hiszen a végeredmény azok számára is meglepetés, akik a tortát kérték. De elmondhatom, hogy a meglepetés eddig mindig kellemes volt, legalábbis senki nem panaszkodott. Akik hozzám fordulnak, tisztában vannak vele, hogy kérek egy kis alkotói szabadságot, természetesen az adott kereteken belül.
Most már ez teszi ki a napodat?
– Van olyan hét, amikor több a munkám, van, amikor kevesebb. Túl sok tortát nem merek elvállalni, mert aggódom, hogy vajon tudok-e minden darabra elegendő időt fordítani. Mind a tervezés, mind a kivitelezés roppant időigényes, aprólékos feladat, de nagyon élvezetes. Sokszor azon kapom magam, hogy nyitogatom a hűtőt és gyönyörködöm a kész tortákban. Sőt, néha kicsit sajnálom is odaadni őket.
Mi motivál?
– Az, hogy örömet szerezzek, valamint egy ennél önzőbb szempont is: hogy nekem jó érzés legyen, amit csinálok, hogy büszke lehessek magamra. Plusz öröm számomra, hogy az egész családom nagyon büszke rám. A gyerekeim minden alkalmat megragadnak, hogy eldicsekedjenek velem.
Amikor kapsz egy megrendelést, azonnal megjelenik a szemeid előtt egy kép vagy az Internetet bújod?
– Van olyan, hogy megjelenik, és van, mikor keresgélek, de ha találok is inspiráló motívumokat az Interneten, egy az egyben soha semmit nem csinálok meg. Két dimenziós megvalósításban könnyebben tudok gondolkodni, általában a képkeresőben is így keresek: tehát nem tortákat nézegetek, hanem rajzokat az adott karakterről, motívumról. Inspiráció gyanánt nagyon szeretem a külföldi sütis blogokat, mint például a cakejournal.com-ot, mert nagyon színvonalas, közvetlen stílusú és informatív oldalak.
A munkádnak melyik részét szereted a legjobban?
– Egyértelműen a díszítést szeretem. Ha már nem egyedül fogok dolgozni, az lesz a legnehezebb, hogy a munkának ezt a részét egy picit is kiadjam a kezemből.
Viczkó Beáta, a Kopenka torták megalkotója
Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
– Szeretem azt hinni, hogy a stílusom a rágógumis amerikai helyett inkább finoman angolos, kissé humoros és átgondolt. Nem tudom, ez mennyire állja meg a helyét.
Hogy alakult ki a stílusod?
– Nekem kihívás volt, hogy az adott keretekből – mint például egy kerek torta – mit lehet kihozni, és ezeket a kereteket meddig lehet feszegetni. Bár most már figurákkal is kísérletezem, így kicsit jobban nyitottam a térbeli formák felé, de úgynevezett formatortákat sosem szeretnék készíteni.
Milyen ízű tortákat készítesz?
– Bár nagyon fontos a dizájn, annál szerintem nincs kiábrándítóbb, mint mikor egy szép tortának az íze csalódást okoz. Valószínűleg nem tudok minden ízlésnek megfelelni, de törekszem rá, hogy a tortáim ízre, állagra is olyan élményt nyújtsanak, ami maradandó. Nem klasszikus piskótát sütök, én azt kissé száraznak találom, hanem madeira torta jellegű, kicsit tömöttebb tésztát szoktam készíteni. Háromféle tésztából lehet választani (csokis, vaníliás és répatorta), és többféle krémből: csoki, narancsos csoki, fehércsoki, gyümölcsös-mascarponés krém, illetve krémsajtos. Leggyakoribb a csoki és narancsos csoki.
Édesszájú vagy?
– Két szélsőség között ingadozom, mert például a kávét keserűen, feketén iszom, de gyerekkoromban annyi cukorral ittam a kakaót, hogy a kanálnak (sajnos) meg kellett állnia benne. Nem rendszeres a süti evés nálunk, de természetesen szeretjük az édességet. A tortákba szerencsére nem tudunk bele enni, de a krémet azért mindig leteszteljük. Biztos, ami biztos.
