Pirított, sós szezámmag, avagy Gomashio

Valamelyik nap az egyik igencsak színvonalas bioboltban láttam egy kis üveg szezámsót horrorisztikus áron. Gondolkodtam is, hogy vajon hányan lehetnek, akik képesek és hajlandóak is ennyi pénzt kiadni egy ilyen egyszerű ízesítőért, mint a szezámshó, ami egyébként nem más, mint pirított, sózott szezámmag. Ha az emberek tudnák, hogy mennyire egyszerű és olcsó elkészíteni és mennyire aromás és finom, biztos, hogy többen is készítenének ilyet, hogy aztán salátba szórják, vagy éppen keleti ételeket, netán sós rágcsákat készítsenek belőle.

Fehér szezámmag pirítás előtt, pirított sós szezámmag és pirított fekete szezámmag

A szezámsó, azaz gomashio nem más, mint pirított (pörkölt) sós szezámmag (ごま=goma= szezámmag, 塩=shio=só). (Elvégre, ha van pörkölt sós mogyoró, akkor miért ne lehetne pörkölt sós szezámmag is?) Amilyen egyszerűen hangzik, olyan finom. Szórhatjuk bármilyen párolt zöldségre, tehetjük öntetekbe vagy szószokba, keverhetjük pogácsába vagy sós kekszbe és meghinthetünk vele rizst vagy tésztát is.

Keksz teljes kiőrlésű liszttel és pirított, sós szezámmaggal

Készülhet sima “fehér”, vagy fekete szezámmagból is, a lényeg, hogy a szezámmagot pirítsuk meg! Itoga sensei (tőle nagyon sokat tanultam) szerint kétféleképpen készíthetjük;

– az egyik módszer, hogy nagyon finom sót porrá törünk mozsárban és hozzákeverjük a pirított szezámmaghoz. (Ebben az esetben előfordulhat, hogy a só nem vonja be rendesen a magokat, és ha nem sikerül nagyon finommá őrölni, akkor a só a tároló edényünk alján fog landolni.)

– A második módszer kicsivel több időt vesz igénybe (tényleg csak kicsivel), viszont az eredmény leírhatatnaul jobb az első verziónál! (Én mindig így készítem a gomashio-t.)

Tehát, a szezámmag-só aránya 10:1-hez. (Azért 10:1-hez, mert ezt könnyen meg lehet jegyezni és könnyen ki lehet a hozzávalókat számolni.) A sóval kísérletezni kell; ha valakinek ez túl sós lenne, legközelebb csökkentsen a só arányán. (Megjegyzem, hogy Japánban a rizst csak vízben, só nélkül párolják, tehát a kicsit sósabb gomashio még jót is tesz a neki.)

1. Tehát, 10 dkg szezámmaghoz kell 1 dkg só (tengeri). A sót oldjuk fel 0,5-1 dl vízben. Melegítsünk fel egy serpenyőt, tegyük bele a szezámmagot és kezdjük el pirítani közepes lángon! Pár perc után vegyük le a lángot, a magot időnként keverjük meg, rázogassuk és figyeljünk nagyon, nehogy odaégjen!

2. Amikor pirulni kezd a szezámmag, pattogó hangot fogunk hallani. Amikor a pattogás abbamarad, készen is vagyunk a pörköléssel. Ekkor jön a sós zuhany:

3. Öntsük a sós vizet a serpenyőbe, keverjük össze a szezámmaggal; így a víz sótartalma szépen bevonja majd a magokat. Vegyük feljebb a lángot, és addig keverjük a szezámmagot, amíg az összes víz el nem fő a serpenyőből és a magok szárazak nem lesznek!

4. Vegyük le a serpenyőt a tűzről és tegyük félre, amíg a magok teljesen kihűlnek. Ha már kihűltek, töltsük üvegbe, vagy légmentesen záródó fűszertartóba.

Figyelem! Több recept említi, hogy az elkészített gomashio egy részét törjük össze mozsárban és ezzel keverjük el a pirított, sós szezámmag többi részét. Először is; Japánban soha sem árulnak olyan gomashio-t, aminek egy része már meg lenne őrölve/össze lenne törve. A japánok mindig csak közvetlenül az étel tálalalása előtt törik össze a gomashio-t. Ez azért is jó, mert így nem kerül a magokra a mag belsejéből olaj és nem fog olyan gyorsan megavasodni, mintha összetörnénk egy részét.

A gomashio-t érdemes kipróbálni, nagyon finom az íze és az illata is!

Gyere és látogass el a Facebook oldalamra vagy kövess az Instagramon és a Pinteresten.

Oldal ajánlása emailben

Kommentek