Karácsonykor nagyon könnyű dolgom van a bejglivel, mert nekünk és a családnak mindig nagymamám süti meg. Ez régóta hagyomány nálunk, amit majd egyszer én fogok átvenni tőle. Én ilyenkor nem bejglit készítek, hanem a mézeskalács klasszikus mellett másfajta karácsonyi süteményekkel kísérletezgetek. Ezen a héten újra elővettem dédnagymamám receptkönyvét és abból választottam.
Erről az 1920-as évekből származó kiskönyvről egy évvel ezelőtt már írtam a blogon. Mikor megkaptam ajándékba dédnagymamám receptkönyvét, kis utánajárással tudomásomra jutott, hogy a receptkönyvecske egy Dr. Oetker kiadvány, és eredeti címe “Hogyan készül a jó sütemény?”. Ennek a könyvnek több kiadása is volt, sajnos pontos kiadási év nem látszódik rajta, mert újra is van köttetve. A kiadó, a Dr. Oetker pontos évet nem tudott mondani, de mivel a magyar leányvállalat címe rajta van a hátsó, külső borítón, így biztosan 1924 utáni a könyvecske, az én családom szerint inkább 1925-30. közötti lehet ez a példány, mert akkor volt fiatalasszon a dédnagymamám…
Régi nyelvezettel íródott a könyv, a lapjai pedig sok helyen már be is barnultak és szakadoznak, de telis-tele van kiváló édesség recepttel. Ha elkezdem lapozgatni, olyan érzésem támad, hogy legszivesebben végig sütném az egészet, mert sok olyan sütemény recept van benne, amiről még nem hallottam. Olyan, mint a Margit-kalács, csokoládékenyér, Albert-piskóta, csehpimasz, puncsbaba, huszárcsók és ebből a receptkönyvből tudtam meg, hogy a madártej régi nevén habgaluska volt. Hihetetlen számomra, hogy az 1900-as évek elején vajból, lisztből, cukorból, tojásból és tejből mennyi féle süteményt, tortát, kalácsot megsüttöttek egy kis csavarral… Sok süteménybe használtak fahéjat, frissen lereszelt citromhéjat, mandulát.
A háztáji csemegék sorozathoz most ebből a receptkönyvből egy édes mazsolakalácsot választottam, mert az állt a recept alapján legközelebb a mai változatokhoz. (Abban az időben, majdnem 100 évvel ezelőtt más volt minden, a kalács szót minden nem aprósütire is mondták, sőt, az almás pite is almás kalács volt, és állítólag a piskótából készült süteményeket is így hívták). Ez most nem a fonott fajta, hanem a francia kenyér formában kisülő lesz. Belül puha omlós tészta fog kisülni, felszeletelve kávéval kiváló reggelink lesz belőle.
Recept
125 g margarin
150 g cukor
3 tojás (a fehérje habbá verve)
125 ml tej
csipet só
250 g liszt
fél csomag dr. oetker sütőpor
60 g mazsola, forró vízbe áztatva
másfél evőkanál cukrozatlan kakaópor
fél teáskanál fahéj
1. Összekeverem a száraz hozzávalókat (lisztet, sót, sütőport, kakaóport, fahéjat) egy nagy keverőtálban. A tojásokat szétválasztom és a fehérjét habbá verem.
2. A vajat habosra keverem, hozzáadom a cukrot és a tojások sárgáját, a tejet és az összes száraz összetevőt, majd belekeverem a forró vízbe áztatott mazsolát is, amit előzőleg leszűrtem. Fakanállal beledolgozom a tojások habját is.
3. Hosszúkás kivajazott, lisztezett formába beleöntöm a tésztát. 170 fokon 40 percig sütöm, de mielőtt kiveszem, tűpróbát csinálok. Akkor van készen, ha a fapálcika szárazon jön ki belőle és nem ragad a tészta a pálcikára.
Még több háztáji csemege receptet itt olvashattok.
Gyere és látogass el a Facebook oldalamra vagy kövess az Instagramon és a Pinteresten.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: