Imádjuk a zöldspárgát. Kár, hogy csak tavasszal és csak néhány hétig lehet kapni. Minden évben, amikor szezonja van, készül belőle tavaszi tekercs sonkával (kép róla itt) és spárgás-csirkés csirkenyársak is (recept itt) de az egyik leggyorsabb és – véleményünk szerint – legfinomabb elkészítési módja a tempura. Nem kell megijedni, semmi bonyolultat és semmi nehezet nem jelent ez a szó. Sőt!!!! A jól megszokott rántott zöldségeknél jóval egyszerűbb elkészíteni (nem kell 3 rétegbe panírozni, csak egy tésztába mártogatni) és a végeredmény extra ropogós bundázott zöldség lesz, persze csak akkor, ha odafigyelünk néhány egyszerű dologra. A spárga szezonban érdemes elkészíteni, gyors vacsi készíthető belőle.
Japánban nagyon gyakori és népszerű étel a tempura, amit a portugál konyhától tanultak. Vannak tempurára szakosodott éttermek, ahol nemcsak tempurázott zöldségféléket, de halakat, rákokat is árulnak iszonyúan finom, ropogós bundában, nagyon gusztán tálalva. Mindig jár hozzá egy adag párolt rizs, miszo leves és szójaszószos mártogatós, amibe jégcsapretket reszelnek és abba mártogatják a frissen sült, ropogós “tempurát”.
Az első tempura élményünk egy kis vidéki tempura étteremben volt (Japánban). Idős házaspár vezette a rizsföldek (és egy forgalmas út) mellett található kis éttermet, ahol úgy, ahogy kell, eltolható papírajtókkal elszeparált külön kis termek is voltak. Alapvetően ülőpárnákon, a rizsszalmából font tatamin űlve fogyaszthatták a betérők a finomságokat, szék csak a tűzhelyt körülvevő pultoknál volt, ahol viszont figyelemmel lehetett kísérni, hogyan is süti az idős bácsika a tempurát. Kicsit meg is ijedtünk, amikor a kisujját a melegedő olajjal teli edénybe dugta, így ellenőrizve, hogy megfelelő hőmérsékletű-e az olaj! 🙂 Ja, az étteremet – teljesen véletlenül – Fuji-nak hívták, és a falak tele voltak a Fujiról készült fényképekkel és tusrajzokkal. 🙂
Japánban minden boltban árulnak tempurához való lisztkeveréket, amit otthon csak összekeverünk vízzel és már süthetjük is a saját tempuránkat. Ha nincs ilyen mix, akkor sem kell megijedni, mert házilag is nagyon könnyen elkészíthető. A ropogós és finom tempura titka az alacsony gluténtartalmú tempura tészta. Nyugalom, nem kell megijedni! Ilyet búzaliszt és keményítő 1:1 arányú keverékével készíthetünk és nagyon fontos, hogy jéghideg vízzel keverjük el. Nem szabad sokáig keverni, mert attól a glutén kicsapódhat a búzalisztből, de fontos, hogy a tészta csomómentes legyen. Ha a keveréssel megvagyunk, a tésztába mártogatjuk a zöldspárgát (vagy egyéb zöldségfélét, kisebb halakat, garnélát, stb.) és forró olajban kisütjük. Azonnal fogyasszuk a retkes-szójaszószos mártogatóssal! (Ha sokáig állni hagyjuk, már nem lesz annyira ropogós a bunda, mint frissen.)
Hozzávalók:
– zöldspárga (és szeletekre vágott padlizsán, gomba…)
– 5 dkg liszt
– 5 dkg étkezési keményítő
– 1 késhegynyi sütőpor
– 1,5 dl jéghideg víz (mélyhűtőből vegyük ki, amikor már kezd hártyás lenni a víz teteje)
– olaj a sütéshez
– 2 ek szójaszósz+4 ek víz
– reszelt jégcsap-, v. hónapos retek (1 púpos kávéskanálnyi)
1. Melegítsük fel az olajat, közbene gy tálban keverjük csomómentesre a lisztet, a keményítőt és a sütőport a vízzel.
2. Mártogassuk a zöldségeket a tésztába, majd süssük ki az olajban. Igen! Nem kell előre megpárolni a zöldséget, roppanósra fog sülni az olajban! Sütés után sózzuk.
3. A mártogatóshoz keverjük el a vizet a szójaszósszal és a reszelt retekkel.
Gyere és látogass el a Facebook oldalamra vagy kövess az Instagramon és a Pinteresten.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: