Ez a citromos-mákos muffin ovis unokaöcsém névnapjára készült még márciusban. Abból indultam ki, hogy ha az ovisok szeretik a mákos tésztát (és egyébként tapasztalatom szerint a tésztát minden formában), akkor a mákos muffin is nyerő lesz. Ez a citromos-mákos muffin finom édes, és érezhető benne a mák íze, sikerült belőle kihagynom a tojást, ráadásul fele rozslisztből készítettem.

Desszertnek, kávé mellé, de még reggelire is kiváló lesz!

Az íze teljesen olyan, mint a húgom bögrés mákos süteménye (isteni finom!), egyszer ígérem, majd az is felkerül ide a blogra.

(tovább…)

Thai ananászos sült rizs

Ez a poszt is (csakúgy, mint az előző) a rizskultúra (vagy rizskultusz?) jegyében készül Ezt Ettem Écinek köszönhetően, aki volt olyan bátor, hogy a RIZS-t adja meg a mostani VKF témájának.

A rizs megosztó… Van aki szereti, és vannak, akik ki nem állhatják (bár szerintem azért, mert ők még nem kóstoltak igazán jó rizst). Ízlések és pofonok… Azt viszont senki sem vitathatja, hogy sokoldalúan elkészíthető. Gondoljunk pl. a sült rizsre; néhány hozzávaló felhasználásável szinte percek alatt készíthetünk bármilyen ízvilágú egytálételt. Lehet mediterrán ízvilágú, ha jól beparikázzuk akár magyaros is (gondoljunk csak a rizses húsra, bár az nem sült rizs) vagy ázsiai. A távol-keleti konyhában egyébként is igen elterjedt a sült rizs, mint műfaj (ennek legegyszerűbb változata a kínai büfékben is kapható tojásos pirított verzió). Egy kis fűszer vagy szójaszósz, egy kis pirított zöldség és tojás rá és már nem is olyan unalmas és egyhangú a sima rizsköret. A maradék rizs újjászületése, higyjétek el! Mert a legjobb sült rizst (az ázsiai bölcsek szerint) hideg, “másnapos” rizsből lehet készíteni. Ha ilyen nincs és frissen főzöttből készítjük, legalább próbáljunk meg várni addig, amíg langyosra, majdnem hidegre hűl.)

A sült rizs tényleg annyira egyszerű és olyan sokféleképpen variálható, hogy szinte nem is lehet pontos receptet írni hozzá. Az alap a maradék rizs (ami lehet barna, vagy fehér, hosszú v. kerek szemű, basmati, jázmin…) és ehhez adunk bármit, amit szeretünk; felaprított zöldségeket, húst, tenger gyümölcseit; összesütjük, ízesítjük és már kész is. Most egy thai ananászos verzió következik, amiben garantáltan senki sem fog csalódni!

Thai ananászos sült rizs

Hozzávalók (4 személyre):

– 4 csésze natúr, főtt, hidegre hűtött rizs

– 1-1 csésze felaprított ananász, brokkoli és koktélrák (garnéla, apró kokckákra vágott csirkehús)

– 1/2 hagyma felaprítva

– 1/4-1/2 piros kaliforniai paprika felaprítva (ugyan olyan nagyságúra, mint az ananász és a brokkoli)

– 1 maréknyi babcsíra (el is hagyható)

– 3-4 gerezd zúzott fokhagyma

– 3 ek halszósz

– 2-3 ek szójaszósz

– 1/2 tk kurkuma (ettől lesz szép sárga!)

– olaj a sütéshez, újhagyma zöldje díszítéshez

1 csésze nálunk mosz kb. 2 dl, de a csésze mérete nem igazán számít!

Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk, ebben először megpirítjuk a koktélrákot (addig kell sütni, amíg rózsaszínű nem lesz, nagyon rövid idő kell neki!) vagy a felkockázott csirkét. Ha kész, kitesszük egy tányérba. Ezután ugyan abban a serpenyőben megdinszteljük a felaprított hagymát (ha kell, adunk hozzá 1 ek olajat), amikor már üvegesre sült, hozzáadjuka  zúzott fokhagymát és 1-2 percig kavargatva pirítjuk. Erre jön a paprika és a brokkoli; kevergetve addig sütjük-pirítjuk, amíg meg nem puhul picit (de maradjon roppanós, “al dente”!), következik az ananász, ezzel 1-2 percig tovább sütjük a zöldségeket ( ha kell, adhatunk még hozzá 1 ek olajat) végül a zöldségekhez keverjüka  rizst, pár percig összepirítjuk. Végül a rizses keverkéhez adjuk az ízesítőket (halszósz, szójaszósz, kurkuma), elkeverjük, a legvégén keverjük hozzá a babcsírát és a pirított koktélrákot. Ha szükséges, ízesítjük még kevés szójaszósszal vagy halszósszal.

A hozzávalók mennyisége nem szentírás; nyugodtan adhatunk 1-1- hozzávalóból többet de kevesebbet is a rizshez.

Ez már önmagában is egytálétel, de mi még készítettünk hozzá ropogós bundában sült tofu szeleteket (a ropogós bunda receptje itt) és földimogyoró szószt is.

Ezt ettem Éci ránkírt, hogy most ő rendezi a VKF-et, vegyünk részt benne. A téma a rizs, “mert egész Ázsia mégsem tévedhet“! Nem bizony, csak most épp eléggé elhavazós időszakot élünk, bár figyelembe véve, hogy nálunk elég gyakran van rizs, ráadásul az ázsiai konyha a szívünk (egyik) csücske, nem tudtuk a meghívást visszautasítani… Ezért készítettünk ezt a rizses egytált, amire bundázott mindenfélét (zöldségek, hal, rák), azaz tempurát tettünk. Ez az étel a tempura donburi (天ぷら丼), de erre majd később visszatérünk. Igazi gyors étel, mert amíg fő a rizs, a “feltétet”, azaz a bundázott zöldségeket simán ki lehet sütni és nem kell vele annyit pepecselni, mint pl. a rántott (hagyományosan panírozott) zöldségekkel, húsokkal. Ráadásul a tempura bundája isteni ropogós is!

(tovább…)

Na, ez az az édesség, desszert (nevezzük, aminek csak akarjuk), amit bármikor, bármelyik évszakban szívesen eszünk! Sütni nem kell, rövid melegítés és némi várakozás (az egész puding készítésben ez a leghosszadalmasabb!) után kész is a bolti pudingra nem hasonlító (merthogy nincs benne keményítő, mesterséges aroma, színezék egy gramm sem!), illatos, gyümölcsös finomság! Ha csak mértékkel szeretnétek desszertezni, vagy valami könnyed finomságra vágytok, készítsétek el! Tényleg csak pár perc összedobni.

(tovább…)

Ez a süti egyetemi éveimet juttatja eszembe. Egy külföldi (fiú) évfolyamtársamtól tanultam és mindig ezt készítettük, ha valami tényleg sütiset megkívántunk. A hozzávalók teljesen hétköznapiak, egy-két (túl)érett banán is mindig volt kéznél, sőt előfordult, hogy direkt ehhez a sütihez érleltük az asztalon a banánt! Egyetem alatt többnyire kenyér formában (a hosszúkás-négyszögletesben) és csokimáz nélkül sütöttük és már a sütési idő felénél, messziről érezhető volt a finom banános-édeskés illat. Gyakran már azelőtt elfogyott, hogy teljesen kihűlt volna! Magában is nagyon finom, de aki halmozni szeretné az élvezeteket, fagyival, vagy vanília sodóval is eheti! Igazából semmi, extra, de nagyon finom; szerintem az “egyszerű, de nagyszerű”-kategória. És elronthatatlan!

Hozzávalók:

-15-15 dkg liszt, vaj és cukor

– 3 tojás

– 3 közepes (v. 2 nagy), érett banán (villával összetörve)

– 1 tk sütőpor

– 4-5 dkg kakaópor

1. Egy tálba összeszitálom a lisztet, a kakaóport és a sütőport.

2. Egy másik tálban habosra keverem a vajat a cukorral, majd egyenként kozzákeverem a tojásokat, végül az összetört banánt.

3. 2-3 részletben a banános-vajas masszához keverem a kakós-lisztet, kivajazott formába (kuglóf, őzgerinc, kenyér, stb.), 180 fokon 45-55 percig sütöm. (45 perc után érdemes fogpiszkáló próbát végezni; ha a fogpiszkáló szárazon, tisztán jön ki a tésztából, akkor már kész, megsült.) Ha kihült, bevonhatjuk csokimázzal, de magában is finom!

Mióta megszületett G. (ennek már 5 hete), azóta nagyon kevés időm van a főzésre. Szerencsére sok segítséget kapok a mamáktól, és dédiktől, de mivel másik fiam, B. már 3 éves lesz, foglalkozni kell vele, például gyakran szeretne a konyhapulton ücsörögni, és igényli is a közös főzést velem. Ilyenkor kitalálok valami gyorsan elkészíthető finomságot, amit együtt összegyúrunk és kisüthetünk. A quinoa erre kiváló alapanyag, mindketten szeretjük, és nagyszerű vegetáriánus burger készíthető belőle. A quinoa egyike azon kevés gabonaféléknek, amelyek a teljes értékű fehérjéhez szükséges összes esszenciális aminosavat tartalmazzák. Zöldfűszerekkel keverve kitűnő étel készíthető belőle, és hidegen, melegen vagy forrón is fogyasztható. Többféle módon is el lehet készíteni (például salátában). Ez a medvehagymás quinoa fasírt nagyon könnyen elkészíthető, ízletes fogás. A fasírtokat medvehagymával ízesítettem. Citromot, sajtot kevertem még hozzá. Frissen a legfinomabb, de 2-3 napig dobozban, hűtve is eltartható.

Recept:

125 g quinoa, átmosva, megfőzve

20 g medvehagyma, megtisztítva, megszárítva, felaprítva

fél vöröshagyma, megpucolva, felaprítva

1 tojás, felverve

70 g reszelt parmezán, vagy más sajt reszelve

30-40 g zsemlemorzsa

só és bors

fél citrom leve

Olaj a sütéshez

1. A quinoát dupla mennyiségű vízben addig főzöm, amíg megpuhul (kb. 10 perc) majd kihűtöm. Az összes hozzávalót (az olaj kivételével) összekeverem, várok kicsit, amíg a morzsa magába szívja a nedvességet. Közepes méretű labdákat formázok, majd kilapítom kicsit őket.

2. Teflonserpenyőben egy-két evőkanál olajat melegítek közepes lángon, és a fasírtokat kisütöm, mindkét oldalát kb. 3-3 percig, vagy ameddig szép aranybarna lesz. Kb. 12 darab közepes méretű fasírt lesz belőle.

Eredeti recept: www.theguardian.com

Nálunk már a hóvirág elvirágzott, valahol már az ibolya nyílik, a tulipánok bimbója pattanásig feszült és már vagy két hete árulják a medvehagymát, úgyhogy vitathatalanul ITT A TAVASZ!

Sajnos a medvehagyma szezon mindig nagyon rövid, ezért nem nagyon van időnk és alkalmunk kisérletezgetni ezzel a nagyon jó kis növénnyel, de talán nem is annyira kell a kísérletezgetés, mert a medvehagyma úgy jó, ahogy van! Pogácsában, krémlevesben crostinivel, vagy éppen ezekben a kis kiflikben!

Medvehagyma krémes kiflik

(tovább…)

A Rita Konyhája oldal gasztrobloggerét kértük fel néhány héttel ezelőtt egy vendég bejegyzés megírására. Hadarik Rita neve ismerős lehet sokak számára. Rita receptjeivel rendszeresen találkozhattok magazinokban, néhány hónapja pedig  megnyitotta a KÖLES névre hallgató reformkonyhát és gluténmentes vendéglátóhelyet is, ami pillanatok alatt népszerű lett. Interjút olvashattok Ritával és egy kiváló receptet is megosztott velünk.

Recept:

Illatos, zöld karalábéfőzelék

Hozzávalók 6-8 adaghoz:
1,5 kg karalábé
1,5 liter zöldségalaplé
só
3 ág friss kakukkfű
1 ek kukoricakeményítő vagy 3 ek natúr burgonyapehely
2 dl tejszín (teljes tejszín vagy főző)
a karalábék levelei
½ citrom reszelt héja és leve
2 gerezd fokhagyma
3-4 ek extra szűz olívaolaj

A karalábékat megpucoljuk, majd 1,5-1,5 cm-es kockákra vágjuk. Az alaplével együtt vagy vízzel feltesszük főni. Sózzuk, és a kakukkfű leveleit belemorzsoljuk.Majdnem puhára főzzük. Nem kell teljesen szétfőzni, kicsit roppanjunk a fogunk alatt, úgy a legfinomabb.

A tejszínt kikeverjük a keményítővel vagy a burgonyapehellyel, és 1 merőkanál főzőlével, majd ezzel behabarjuk a karalábét. A karalábé leveleit megmossuk, a vastag eres részeket és a szárakat levágjuk. Felaprítjuk, majd a citromlével, citromhéjjal, fokhagymával, sóval, és olívaolajjal leturmixoljuk. Ezt a szószt belekeverjük a kész főzelékbe.

*********

Interjú Hadarik Ritával….

Először kérdeznénk kicsit a gyerek éveidről. Gyerekkorodban is szerettél főzni?

Rita: Enni szerettem. Nagyon sokat sportoltam gyerekkoromban, és volt olyan, hogy vacsorára megettem 8-9 rántott csirkecombot is körettel együtt. Imádtam már akkor is a fűszeres ételeket, volt, hogy anyu brassóiját csak én bírtam könnyezés nélkül megenni. Édesanyám, és anyai nagyszüleim nagyon jól főztek mindig is. Sokat üldögéltem velük a konyhában, és néztem, ahogy sürögnek-forognak. Érdekes módon, valahogy nem nagyon kapcsolódtam be a főzésbe, maximum borsót pirgáltam, és hasonlók. Egyszer, úgy 9 éves korom körül egyedül voltam otthon pár órát. Azt gondoltam, kellene valamit főzni a szüleimnek, mire hazaérnek. Sütöttem ki szalonna szeleteket, azon megsütöttem pár szelet almát, és ezen az almás szalonnazsíron kisütöttem pár csirkemájat. Ezeket egy fogpiszkálóval összetűztem. Édesapám haláláig emlegette azt a májat; mindig mondogatta, hogy tanuljak meg jól főzni, mert a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út. Azóta tudom, hogy ez nem így van, de az ő dicsérete sokat jelentett nekem mindig is.

Mióta fektetsz nagy hangsúlyt az egészséges étkezésre?

Rita: Amikor a kisebbik fiam Máté megszületett, nagyon lerobbantam egészségileg. Előtte éveken át a médiában dolgoztam, alig ettem, és amikor ettem, akkor sem figyeltem oda. Csak bekaptam valamit gyorsan. Aztán jött két terhesség, szoptatás, és mire Máté megszületett éreztem, hogy gyorsan változtatni kell az életmódomon, ha sokáig egészséges szeretnék lenni. Akkoriban hozott össze a sors egy győri hölggyel, aki megismertetett a keleti orvoslás filozófiájával. Tőle sokat tanultam, és így kezdtem el kísérletezgetni. Ez tulajdonképpen egy folyamat volt. Vannak persze ’kilengések’ nálam is, hiszen nagy a csábítás körülöttünk, de 95 %-ban tartom magam az elveimhez. Ha én főzök, akkor az biztosan megbízható, és egészséges; vagy legalább is nem ártó.

Az egyik legnépszerűbb magyar gasztroblog a tiéd. Hogy látod, mi a sikered titka?

Rita: Ez egy igen érdekes kérdés. Sokan feltették már, és nehéz rá válaszolni. Egyfelől valahogy sosem vett be engem a magyar gasztro blogger közösség. Mivel nem blog motorral működik az oldalam, sokáig nem is nagyon tudtak rólam. Nem vettek be gyűjtőoldalakra, és sokáig nem is figyeltek fel rám más vonalon sem. Persze így utólag nem bánom ezt, hiszen okkal döntöttem a portál alapú működés mellett, de így sokkal többet kellett masíroznom ahhoz, hogy felfigyeljenek rám. Amit ’elvesztettem’ így, az visszajött onnan, hogy marketinges múltam van, amit tudok kamatoztatni az online marketingben is. Amit elértem, az az önképzésen múlt. Egy idő után elindultam pár olyan versenyen, ahol tekintélyes szakemberek mondták rólam, hogy aki így főz, annak helye van a gasztronómiában. Ez önbizalmat adott. Nem önteltséget. Ha figyelitek, én nem osztom az észt, nem áradozok, hanem kedvességgel igyekszem az olvasóim igényeit kielégíteni, vagy a figyelmüket új, más irányokra terelni. Alapvetően ilyen embertípus vagyok, de a statisztika is azt igazolja, hogy nem okoskodással, hanem segítő kedvességgel lehet az emberek szívéhez vezető utat megtalálni. Azt gondolom, a legnagyobb marketing előnyöm ez. És persze az, hogy jók és érthetőek a receptjeim.

Van példaképed a gasztronómiában?

Rita: Tudom, hogy illene erre azonnal választ adnom, és valami olyat, hogy XY ezért, AZ meg azért. De nincs példaképem. Nekem nincs időm olvasgatni, sokat böngészni. Két gyereket nevelek egyedül, dolgozok, emellett van a blog és más apró munka, amit éjjel csinálok meg. Maximum végigfutom a facebook hírfalamat, és ennyi. Vannak bloggerek, és séfek, akiknek az ételfotóit megcsodálom időnként, és dicsérni is szoktam, mert ami jó, az jó. De különösebben nincs példaképem.

Amikor főzöl, honnan inspirálódsz leginkább?

Rita: Legfőképpen a piacon és a boltokban inspirálódok, vagy rákeresek angol, francia, olasz nyelven alapanyagokra, és képeket nézegetek. Szeretek a fűszerekkel játszani, sokfélét használok belőlük. Van, hogy kapok szakmai kritikát, például, hogy hogy merek színes borsot tenni fekete bors helyett egy káposztába, és hasonlók, de én tudom, hogy úgy jó, és kész. Meglehetősen öntörvényű vagyok ebben a kérdésben, de ezt vállalom.

Néhány hónapja megnyitottátok a KÖLES-t, Magyarország egyetlen gluténmentes konyháját. Honnan indultatok és hogy jött az ötlet?

Rita: Juhász Krisztina barátnőmmel nyitottuk meg a Kölest. Tavaly június elején egy hétvégi csajos napon jutottunk el arra a pontra, hogy kezdeni kellene magunkkal valami igazán érdemeset. Én tudtam, hogy főzéssel akarok foglalkozni, de a blogolás nem megoldás hosszú távon, főleg akkor nem, ha az embernek vannak elvei. Krisztina pedig váltani szeretett volna. Ekkor mondta ki Kriszta, hogy nyissunk egy éttermet. Nem tudom, mi történt akkor velem, mert előtte két nappal, álmodni sem mertem volna ilyenről, de akkor valami szikra beütött. Három nappal később már egy pénzügyi tanácsadónál ültem, és a Széchenyi hitel felvételéről tárgyaltunk. Egy héttel később megtaláltuk az álom helyet. Az üzletben 50-50 %-ban vagyunk benne mindketten, közös gyerekünk. Krisztina viszi az üzleti feladatokat, a logisztikát, ő ebben tökéletes, és precíz. Én irányítom a konyhát, és a marketinget. Mondhatni séf lettem egyik pillanatról a másikra.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek az induláskor?

Rita: Mindenfélével, de ahogy jöttek a nehézségek, úgy jöttek azonnal a megoldások is. Egy ismerősünk mondta, hogy olyanok vagyunk most, mint akiket a jó Isten a térdére ültetett, és segít minden akadály legyőzésében. Na és persze bele kellett rutinosodni a vendéglátásba is. Én konkrétan eddig csak vendég voltam étteremben, és éttermi konyha közelében sem voltam nagyon. Megszervezni a munkafolyamatokat, megtalálni az alkalmazottakkal a hangot, egyáltalán beosztani az időt. Talán mostanra kezdtünk eljutni oda, hogy olajozottan működik a rendszer.

Azóta több ezer fős rajongói táborotok van…. Hittétek, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora lesz a siker?

Rita: Igen. Bár a vendéglátásban konkrétan fejet ugrottunk, azt azért tudtuk, hogy egyedülállóak leszünk/vagyunk a piacon. Igény volt erre a szegmensre. Még anno Krisztina feszegette, hogy jelöljük a Rita konyháját is, de én tudtam, hogy ez nagyon kevés lenne, ennél sokkal ütősebb, egyedibb dologra van szükség. A facebook közösségünk nyitásig négy hét alatt elérte a 2000 főt. Emlékszem, kinyitottunk az első nap, és ott álltunk egy órán át, és remegő lábakkal vártunk, mikor jön már valaki. Kegyetlen egy érzés volt. Aztán elkezdtek jönni az emberek, és az első hónapunk konkrétan egy csoda volt. Nem is volt időnk azon gondolkodni, mit csinálunk, csak tettük a dolgunkat. A vendégeink elégedettek, kezd kialakulni egy törzsgárda. Imádják az ételeinket, és ’követelik’ a növekedést.

Mi jelenti számotokra a minőséget?

Rita: A mi saját jelenlétünk. Mi a tulajdonosok fizikailag bent vagyunk, dolgozunk, irányítjuk a beszerzést, a főzést. Figyeljük a vendégeket, beszélgetünk velük, tudjuk, kinek mi a baja, vágya, így tudunk fejleszteni, és azt adni, amire igazán szükségük van.

Hogyan zajlik egy átlagos napotok?

Rita: Hát az indulás mindkettőnknek más. Kriszta a beszerzéssel kezdi a napját. Én, mivel két kicsi gyerekem van, hajnalban kelek, felkészítem, majd elviszem őket az óvodába és iskolába, utána rohanok be a városba. Negyed kilencre már bent is vagyok, vagyunk, és kezdődik a munka. Főzünk, takarítunk, felkészítjük a Kölest a nyitásra. Aztán jönnek a vendégek, mindig van pár óra roham időszak, amikor meg sem állunk. Aztán előkészülünk a másnapra. Én fél 3 körül hazamegyek a gyerekekért. Amikor ők lefekszenek, akkor foglalkozok a menük tervezésével, marketinggel, meg minden más dolgommal. Kriszta zárásig bent van, de én is igyekszem heti 1-2 napot így bevállalni, amikor meg tudom oldani a fiúk felügyeletét. Szombaton is nyitva vagyunk 3-ig. Utána pihenés van gőzerővel.

Vannak terveitek? Terveztek újdonságokat bevezetni?

Rita: Február elején elkezdtük a házhozszállítást, és már 2015-ig megvannak a terveink is.

RITA KONYHÁJA elérhető az alábbi linkeken:

Web: www.ritakonyhaja.hu

Facebook: www.facebook.com/ritakonyhaja

KÖLES A Reform Konyha elérhető az alábbi linkeken:

Web: www.koleskonyha.hu

Facebook: www.facebook.com/koleskonyha

Fotók, szöveg: Hadarik Rita