Vendég bejegyzés Rita Konyhájától

A Rita Konyhája oldal gasztrobloggerét kértük fel néhány héttel ezelőtt egy vendég bejegyzés megírására. Hadarik Rita neve ismerős lehet sokak számára. Rita receptjeivel rendszeresen találkozhattok magazinokban, néhány hónapja pedig megnyitotta a KÖLES névre hallgató reformkonyhát és gluténmentes vendéglátóhelyet is, ami pillanatok alatt népszerű lett. Interjút olvashattok Ritával és egy kiváló receptet is megosztott velünk.

Recept:

Illatos, zöld karalábéfőzelék

Hozzávalók 6-8 adaghoz:
1,5 kg karalábé
1,5 liter zöldségalaplé
só
3 ág friss kakukkfű
1 ek kukoricakeményítő vagy 3 ek natúr burgonyapehely
2 dl tejszín (teljes tejszín vagy főző)
a karalábék levelei
½ citrom reszelt héja és leve
2 gerezd fokhagyma
3-4 ek extra szűz olívaolaj

A karalábékat megpucoljuk, majd 1,5-1,5 cm-es kockákra vágjuk. Az alaplével együtt vagy vízzel feltesszük főni. Sózzuk, és a kakukkfű leveleit belemorzsoljuk.Majdnem puhára főzzük. Nem kell teljesen szétfőzni, kicsit roppanjunk a fogunk alatt, úgy a legfinomabb.

A tejszínt kikeverjük a keményítővel vagy a burgonyapehellyel, és 1 merőkanál főzőlével, majd ezzel behabarjuk a karalábét. A karalábé leveleit megmossuk, a vastag eres részeket és a szárakat levágjuk. Felaprítjuk, majd a citromlével, citromhéjjal, fokhagymával, sóval, és olívaolajjal leturmixoljuk. Ezt a szószt belekeverjük a kész főzelékbe.

*********

Interjú Hadarik Ritával….

Először kérdeznénk kicsit a gyerek éveidről. Gyerekkorodban is szerettél főzni?

Rita: Enni szerettem. Nagyon sokat sportoltam gyerekkoromban, és volt olyan, hogy vacsorára megettem 8-9 rántott csirkecombot is körettel együtt. Imádtam már akkor is a fűszeres ételeket, volt, hogy anyu brassóiját csak én bírtam könnyezés nélkül megenni. Édesanyám, és anyai nagyszüleim nagyon jól főztek mindig is. Sokat üldögéltem velük a konyhában, és néztem, ahogy sürögnek-forognak. Érdekes módon, valahogy nem nagyon kapcsolódtam be a főzésbe, maximum borsót pirgáltam, és hasonlók. Egyszer, úgy 9 éves korom körül egyedül voltam otthon pár órát. Azt gondoltam, kellene valamit főzni a szüleimnek, mire hazaérnek. Sütöttem ki szalonna szeleteket, azon megsütöttem pár szelet almát, és ezen az almás szalonnazsíron kisütöttem pár csirkemájat. Ezeket egy fogpiszkálóval összetűztem. Édesapám haláláig emlegette azt a májat; mindig mondogatta, hogy tanuljak meg jól főzni, mert a férfiak szívéhez a hasukon át vezet az út. Azóta tudom, hogy ez nem így van, de az ő dicsérete sokat jelentett nekem mindig is.

Mióta fektetsz nagy hangsúlyt az egészséges étkezésre?

Rita: Amikor a kisebbik fiam Máté megszületett, nagyon lerobbantam egészségileg. Előtte éveken át a médiában dolgoztam, alig ettem, és amikor ettem, akkor sem figyeltem oda. Csak bekaptam valamit gyorsan. Aztán jött két terhesség, szoptatás, és mire Máté megszületett éreztem, hogy gyorsan változtatni kell az életmódomon, ha sokáig egészséges szeretnék lenni. Akkoriban hozott össze a sors egy győri hölggyel, aki megismertetett a keleti orvoslás filozófiájával. Tőle sokat tanultam, és így kezdtem el kísérletezgetni. Ez tulajdonképpen egy folyamat volt. Vannak persze ’kilengések’ nálam is, hiszen nagy a csábítás körülöttünk, de 95 %-ban tartom magam az elveimhez. Ha én főzök, akkor az biztosan megbízható, és egészséges; vagy legalább is nem ártó.

Az egyik legnépszerűbb magyar gasztroblog a tiéd. Hogy látod, mi a sikered titka?

Rita: Ez egy igen érdekes kérdés. Sokan feltették már, és nehéz rá válaszolni. Egyfelől valahogy sosem vett be engem a magyar gasztro blogger közösség. Mivel nem blog motorral működik az oldalam, sokáig nem is nagyon tudtak rólam. Nem vettek be gyűjtőoldalakra, és sokáig nem is figyeltek fel rám más vonalon sem. Persze így utólag nem bánom ezt, hiszen okkal döntöttem a portál alapú működés mellett, de így sokkal többet kellett masíroznom ahhoz, hogy felfigyeljenek rám. Amit ’elvesztettem’ így, az visszajött onnan, hogy marketinges múltam van, amit tudok kamatoztatni az online marketingben is. Amit elértem, az az önképzésen múlt. Egy idő után elindultam pár olyan versenyen, ahol tekintélyes szakemberek mondták rólam, hogy aki így főz, annak helye van a gasztronómiában. Ez önbizalmat adott. Nem önteltséget. Ha figyelitek, én nem osztom az észt, nem áradozok, hanem kedvességgel igyekszem az olvasóim igényeit kielégíteni, vagy a figyelmüket új, más irányokra terelni. Alapvetően ilyen embertípus vagyok, de a statisztika is azt igazolja, hogy nem okoskodással, hanem segítő kedvességgel lehet az emberek szívéhez vezető utat megtalálni. Azt gondolom, a legnagyobb marketing előnyöm ez. És persze az, hogy jók és érthetőek a receptjeim.

Van példaképed a gasztronómiában?

Rita: Tudom, hogy illene erre azonnal választ adnom, és valami olyat, hogy XY ezért, AZ meg azért. De nincs példaképem. Nekem nincs időm olvasgatni, sokat böngészni. Két gyereket nevelek egyedül, dolgozok, emellett van a blog és más apró munka, amit éjjel csinálok meg. Maximum végigfutom a facebook hírfalamat, és ennyi. Vannak bloggerek, és séfek, akiknek az ételfotóit megcsodálom időnként, és dicsérni is szoktam, mert ami jó, az jó. De különösebben nincs példaképem.

Amikor főzöl, honnan inspirálódsz leginkább?

Rita: Legfőképpen a piacon és a boltokban inspirálódok, vagy rákeresek angol, francia, olasz nyelven alapanyagokra, és képeket nézegetek. Szeretek a fűszerekkel játszani, sokfélét használok belőlük. Van, hogy kapok szakmai kritikát, például, hogy hogy merek színes borsot tenni fekete bors helyett egy káposztába, és hasonlók, de én tudom, hogy úgy jó, és kész. Meglehetősen öntörvényű vagyok ebben a kérdésben, de ezt vállalom.

Néhány hónapja megnyitottátok a KÖLES-t, Magyarország egyetlen gluténmentes konyháját. Honnan indultatok és hogy jött az ötlet?

Rita: Juhász Krisztina barátnőmmel nyitottuk meg a Kölest. Tavaly június elején egy hétvégi csajos napon jutottunk el arra a pontra, hogy kezdeni kellene magunkkal valami igazán érdemeset. Én tudtam, hogy főzéssel akarok foglalkozni, de a blogolás nem megoldás hosszú távon, főleg akkor nem, ha az embernek vannak elvei. Krisztina pedig váltani szeretett volna. Ekkor mondta ki Kriszta, hogy nyissunk egy éttermet. Nem tudom, mi történt akkor velem, mert előtte két nappal, álmodni sem mertem volna ilyenről, de akkor valami szikra beütött. Három nappal később már egy pénzügyi tanácsadónál ültem, és a Széchenyi hitel felvételéről tárgyaltunk. Egy héttel később megtaláltuk az álom helyet. Az üzletben 50-50 %-ban vagyunk benne mindketten, közös gyerekünk. Krisztina viszi az üzleti feladatokat, a logisztikát, ő ebben tökéletes, és precíz. Én irányítom a konyhát, és a marketinget. Mondhatni séf lettem egyik pillanatról a másikra.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek az induláskor?

Rita: Mindenfélével, de ahogy jöttek a nehézségek, úgy jöttek azonnal a megoldások is. Egy ismerősünk mondta, hogy olyanok vagyunk most, mint akiket a jó Isten a térdére ültetett, és segít minden akadály legyőzésében. Na és persze bele kellett rutinosodni a vendéglátásba is. Én konkrétan eddig csak vendég voltam étteremben, és éttermi konyha közelében sem voltam nagyon. Megszervezni a munkafolyamatokat, megtalálni az alkalmazottakkal a hangot, egyáltalán beosztani az időt. Talán mostanra kezdtünk eljutni oda, hogy olajozottan működik a rendszer.

Azóta több ezer fős rajongói táborotok van…. Hittétek, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora lesz a siker?

Rita: Igen. Bár a vendéglátásban konkrétan fejet ugrottunk, azt azért tudtuk, hogy egyedülállóak leszünk/vagyunk a piacon. Igény volt erre a szegmensre. Még anno Krisztina feszegette, hogy jelöljük a Rita konyháját is, de én tudtam, hogy ez nagyon kevés lenne, ennél sokkal ütősebb, egyedibb dologra van szükség. A facebook közösségünk nyitásig négy hét alatt elérte a 2000 főt. Emlékszem, kinyitottunk az első nap, és ott álltunk egy órán át, és remegő lábakkal vártunk, mikor jön már valaki. Kegyetlen egy érzés volt. Aztán elkezdtek jönni az emberek, és az első hónapunk konkrétan egy csoda volt. Nem is volt időnk azon gondolkodni, mit csinálunk, csak tettük a dolgunkat. A vendégeink elégedettek, kezd kialakulni egy törzsgárda. Imádják az ételeinket, és ’követelik’ a növekedést.

Mi jelenti számotokra a minőséget?

Rita: A mi saját jelenlétünk. Mi a tulajdonosok fizikailag bent vagyunk, dolgozunk, irányítjuk a beszerzést, a főzést. Figyeljük a vendégeket, beszélgetünk velük, tudjuk, kinek mi a baja, vágya, így tudunk fejleszteni, és azt adni, amire igazán szükségük van.

Hogyan zajlik egy átlagos napotok?

Rita: Hát az indulás mindkettőnknek más. Kriszta a beszerzéssel kezdi a napját. Én, mivel két kicsi gyerekem van, hajnalban kelek, felkészítem, majd elviszem őket az óvodába és iskolába, utána rohanok be a városba. Negyed kilencre már bent is vagyok, vagyunk, és kezdődik a munka. Főzünk, takarítunk, felkészítjük a Kölest a nyitásra. Aztán jönnek a vendégek, mindig van pár óra roham időszak, amikor meg sem állunk. Aztán előkészülünk a másnapra. Én fél 3 körül hazamegyek a gyerekekért. Amikor ők lefekszenek, akkor foglalkozok a menük tervezésével, marketinggel, meg minden más dolgommal. Kriszta zárásig bent van, de én is igyekszem heti 1-2 napot így bevállalni, amikor meg tudom oldani a fiúk felügyeletét. Szombaton is nyitva vagyunk 3-ig. Utána pihenés van gőzerővel.

Vannak terveitek? Terveztek újdonságokat bevezetni?

Rita: Február elején elkezdtük a házhozszállítást, és már 2015-ig megvannak a terveink is.

RITA KONYHÁJA elérhető az alábbi linkeken:

Web: www.ritakonyhaja.hu

Facebook: www.facebook.com/ritakonyhaja

KÖLES A Reform Konyha elérhető az alábbi linkeken:

Web: www.koleskonyha.hu

Facebook: www.facebook.com/koleskonyha

Fotók, szöveg: Hadarik Rita