A spárga vitathatatlanul tavaszi kedvenc nálunk. Ezért a szezonban – ami Magyarországon sajnos elég rövid – gyakran szerepel az asztalon. Ilyenkor a zöldspárga tempurát és ezt a zöldspárga rizottót minden évben elkészítjük; ez amolyan szertartás nálunk.

Csak úgy, mint egyik kedvenc bloggerünk a sajtszószt egykoron, mi is először “porból” készítettük a zöldspárgás rizottót, köszönhetően a Knorr több éves, fáradságos fejlesztési munkájának. (Az egyik olaszországi útunk alkalmával akadt a kezünkbe a Knorr Risotto agli Asparagi-ja amikor már nagyon nem bírtuk tovább rizs nélkül és csodák-csodájára ízlett is. Mivel jelentős készletet nem halmoztunk fel eme “itáliai csodából”, kénytelenek voltunk friss alapanyagokból itthon reprodukálni. Azóta nem is veszünk zacskósat, hiába is járunk Olaszországban!)

Aki laktató, húsmentes egytálételre vágyik, annak csak ajánlani tudjuk ezt a rizottót; a zöldspárga (és némi reszelt citromhéj) üde ízt kölcsönöz neki, a sajttól és a buggyantott lágy tojástól (szigorúan 3 perces!) pedig isteni krémes lesz!

(Ez most egy kis kitérő a recept előtt. A rizottó egyszerűen isteni tud lenni -szerintünk- ha jól készítik. A rizsszemek egyben maradnak, nem főnek szét, de kellőképpen puhák. Nem kemények! Az étel pedig finoman krémes, kissé “szószos-lecses” és semmiképp’ sem száraz.)

Aki nem szereti tojással (azt csak sajnálni tudjuk, mert istenien krémessé teszi az ételt!), készítse anélkül; azok pedig, akik hús nélkül semmilyen ételt sem tudnak elképzelni, keverjenek tálalás előtt apró kockákra vágott, főtt sonkát bele (a legjobb talán a húsvéti főtt sonka maradéka).

Szinte minden nagy névnek, úgy mint Jamie Oliver-nek, Marta Stewart-nak, stb… is van  spárgás rizottó receptje. (A Gordon Ramsey-jére külön kíváncsiak lennénk, ahogy a Hell’s Kitchen-ben  hiperaktívan előadja magát, hogy “basszus szétfőzted a rizst! mi ez a trutyi?”). Mi nem követtünk szigorúan egy receptet sem, több receptből gyúrtuk össze a mienket. (További inspirációért ajánljuk még másik kedvenc bloggerünk ínyenc spárgás rizottó receptjeit!)

Hozzávalók (4 adaghoz):

– 35 dkg rizottó rizs (pl. Arborio, ha ez nincs, akkor bármilyen jó minőségű, olasz rizs is megteszi)

– kb. 1.5 liter csirkehúsleves/zöldségalaplé (a leves/alaplé egy részét helyettesíthetjük a spárga főzőlevével)

– 2 dl fehérbor

– min. 1 csomag zöldspárga

– 3 ek vaj

– 1 hagyma felaprítva

– 2 gerezd zúzott fokagyma

– 1 csésze (2,5 dl) reszelt parmezán/Grand Pandano/Pecorino (a lényeg, hogy kemény sajt legyen) + a díszítéshez

– só, fehérbors, 1 reszelt citrom héja, 2 ek frissen facsart citromlé, petrezselyemzöld

– 3 perces, buggyantott tojás

1. A spárgák fás végét levágjuk, majd 1 cm vastag karikákra szeleteljük; a spárga csúcsát hagyjuk meg szeletelés nélkül! Forrásban lévő, egyhén sós vízben kb. 2 percig főzzük (maradjon roppanós).

2. Egy (vastag falú) lábasban felmelegítünk 1 ek vajat, ezen üvegesre pirítjuk a felaprított hagymát (kb. 5-6 perc), ezután hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, amivel újabb 1-2 percig, folyamatosan kevergetve pirítjuk. Erre jön a NEM MEGMOSOTT, SZÁRAZ (rizottó) rizs. 2-3 percig kevergetve pirítjuk.

3. A hagymás-rizses keveréket felöntjük a borral, kevergetve közepes lángos főzzük. Ha már elpárolgott, az alkohol és a rizs majdnem beszívta a bort, jöhet az alaplével főzés. FONTOS! Mindig csak meleg, forró alaplevet adjunk a rizshez, apródonként, közepes lángon főzve!

4. Merőkanalanként adagoljuk a rizshez az csirkelevet/zöldséglevet, gyakran megkeverve főzzük közepes lángon. (Amikor a folyadékot már majdnem beszívta a rizs, akkor adjuk hozzá a következő merőkanál folyadékot.) Amikor a rizs már puha (de nem szétfőtt, a rizsszemek egyben maradnak végig!) és még marad egy kis alaplé alatta, hozzákeverjük a maradék vajat, a csészényi reszelt parmezánt, az 1-2 ek citromlevet és a roppanósra főzött spárgát. Sózzuk-borsozzuk, ha kell, végul a reszelt citromhéj és a felaprított petrzselyem következik. Ezután lefedve 4 percig tároljuk.

5. Tálalás előtt készítsük el a 3 perces buggyantott tojást. A rizottó tetejét meghintjük reszelt parmezánnal, ráhelyezzük a krémes lágy tojást és KÉSZ!

A Kopenka név Viczkó Beátát rejti, akit mi személyesen is ismerünk. A blogunk indulásakor olvashattatok már interjút Beával a blogon, majd az 1 éves blogszületésnapra ő készítette a gyönyörű, egyedi díszítésű wannabe chef feliratú cupcakeket nekünk (recepteket, és beszámolót egy korábbi cupcake kurzusáról itt találtok). Munkáit mindig megcsodáljuk, mert tortái amellett hogy nagyon finomak, vidámak és személyre szabottak is. Néhány hónapja megnyitotta új tortaműhelyét…

Fogadjátok szeretettel a Beával készített interjúnkat.

Gyerekkorodban is szerettél sütni?

B: Igen, már akkor is szívesen próbálkoztam sütikkel, különösen cuki kekszekkel, amiket külföldi magazinokban láttam. Sajnos a végeredmény nem mindig lett olyan látványos, mint a fotókon, de a lelkesedésem töretlen volt. Így visszagondolva érdekes, hogy már akkor is főleg a “szép” sütemények vonzottak. Szívesen olvasgattam, nézegettem szakácskönyveket már gyerekkoromban is, pedig akkor még nem voltak ilyen színesek, sokszor még fotók, illusztrációk is csak elvétve voltak bennük. Például az Édeskönyv, a megsárgult lapjaival:). Így is izgalmas volt – sokszor csak fejben- elkészíteni egy-egy finomságot.

Mikor jött nálad a cupcake őrület?

B: Hú, hát elég régen, úgy 5-6 évvel ezelőtt. Először a szépségük varázsolt el, mert ízben sajnos nem mindig hozták az elvárt hatást, még Londonban sem:). Természetesen voltak és vannak kivételek. Aztán szép lassan egyre több dolgot megtudtam róluk, kísérletezgettem, és kialakult egy olyan receptúra és technika, ami szerintem egyesíti a szépséget és a finomságot is. Emlékszem, rettenetesen örültem, amikor kitaláltam, hogy krémmel fogom megtölteni a tészta közepét – nos, ezt vicces módon  szinte egyszerre  nagyon sokan feltalálták, és ma már szinte magától értetődik mindenütt. 🙂

Eleinte – amikor már kezdtem érezni, hogy ez a süti dolog komolyabbra is fordulhat – kizárólag cupcake-eket szerettem volna készíteni, de aztán beláttam, hogy a torták iránt jóval nagyobb az érdeklődés. Közben persze nagyon megszerettem azokat is, és egy végtelen dizájn- és mesevilág tárult fel előttem. Imádom.

A tortáid és az általad készített cupcake-ek, cake popok gyönyörűek, egyediek…. Hogy látod, mi a sikered titka?

B: Örülök, hogy még mindig egyedinek látod őket:). Szerintem nincs titok: én vagyok a szűrő, az én ízlésem teszi őket olyanná, amilyenek. Picit gyerekes, picit naív, picit humoros, picit romantikus világ ez. És egyszerű, nincs túlbonyolítva. Sok tudatosság nem volt a dizájnban, magától alakult ki a stílusom, én csak hagyom:). Ahogy visszanézem a korai munkáimat, azok sem idegenek tőlem, de persze már kicsit mosolygok rajtuk. Ami viszont nagyon fontos – és ehhez hosszú utat kell bejárni, ami sosem ér véget -, az a technikai tudás folyamatos fejlesztése, az egyre komolyabb, és megbízhatóbb precizitásra, pontosságra való törekvés. Ezek apró kis részletekben nyilvánulnak meg, de a lényeg, mint tudjuk,  a részletekben van. 🙂

Honnan inspirálódsz?

B: Ó, mindenhonnan! Textilek, csomagolópapírok, feliratok, épületek, virágok – minden inspirációforrás!  Néha lefotózok egy-egy színösszeállítást vagy motívumot, hogy elő tudjam kapni, amikor épp jól jön. Pinterest, etsy és a hasonló oldalak tele vannak érdekes és inspiráló mintákkal, grafikákkal. És akkor még az ott található tortákról, sütikről nem beszéltem! Ebben viszont próbálok nagyon óvatos lenni, hiszen más munkáját lemásolni szerintem nagyon nem oké. Inspirálódni lehet, de replikálni nem. Persze előfordul, hogy valami annyira hat az emberre, hogy teljesen magáénak érzi, és szinte nem is emlékszik, hogy látott már hasonlót… Szóval tán nem mindig tudatos másolás van a háttérben, ha erre látunk példát valahol. Legyünk jóhiszeműek:). Érdekes megoldások, részletek, egyes technikák felhasználása szerintem teljesen rendben van. De tiszteljük egymást és magunkat annyira, hogy minden alkalommal sajátot, egyedit hozunk létre.

Mennyi idő kellett ahhoz, hogy hobbiból munka legyen?

B: A váltás maga észrevétlen volt, de elég korán megtörtént. Talán azért, mert néhány évvel ezelőtt még nem volt akkora kínálat tortadekoratőrökből, így nagyon sok megkeresést kaptam már az elején. Persze akkor még nem neveztem magam tortadekoratőrnek:).

Néhály hónapja megnyitottad a műhelyed. Honnan indultál és mi adta meg a kezdő lökést a nyitáshoz?

B: A kezdő lökést a kényszer adta, mivel – lássuk be – otthon tortákat készíteni és azért pénzt elfogadni teljes mértékben illegális Magyarországon. Sehol sem sima ügy, de rengeteg országban van arra példa, hogy a saját konyhára igenis szerezhető engedély, és onnantól indulhat is a torta biznisz. Nálunk nem, és egy műhelyt létrehozni nem kis befektetés, és főleg nem kis utánajárás. Inkább akadályversenynek tűnhet bizonyos pontokon. Gondolom, idővel tán ez is egyszerűbb lesz, de most még egy ilyen kis tortaműhelynek hasonló elvárásoknak kell hogy megfelelnie, mint egy komoly cukrászüzemnek. És ezt elég nehéz megvalósítani 28 négyzetméteren.

Vannak nehéz pillanatok?

B: Persze hogy vannak. De az elkészült tortákat nézegetve, és a mosolygós arcokat látva ezeket szerencsére el is felejtem.

Mi jelenti számodra a minőséget?

B: A jó minőségű alapanyagok – és itt most nem arra gondolok, hogy csak és kizárólag 98%-os csokoládét használjunk, de arra igen, hogy a kész tortával szívesen megkínálnám mondjuk a saját gyerekeimet is. A már emlegetett technikai tudás – egyenes vonalak, élek, megfelelő struktúra, igényesen elkészített figurák.. Ilyesmi.

Hogyan zajlik egy átlagos napod?

B: Hú… Onnantól, hogy a gyerekek elmennek az iskolába? Az az előtt történő őrülettel nem terhelnék senkit:). Szóval.. reggel a levelezéssel kezdem a napot, és picit belekukkantok az internetbe, de igekszem szigorúan betartani az időkorlátokat. Fotókat töltök föl, körülnézek – képben kell lenni:). Ezután kezdődik a munka.

A műhelyben töltött időt igyekszem keretek közé szorítani, így általában kora délutánig vagyunk ott, azalatt viszont gyakran ebédelni sem állunk meg. Délután pedig kezdődik nekem a “második műszak”, ami a gyerekeimről szól – egyszerre móka és munka is, hiszen a sok mosolygás mellett némi szigor is kell hozzájuk, és ez nekem nem mindig könnyű:). Este pedig együtt a család, ami egyértelműen a legjobb része a napnak.

Vannak terveid? Tervezel újdonságokat bevezetni?

B: Szeretném, hogy kialakuljon egy jól működő rendszer a műhelyben, most ez a legfontosabb. Újdonságokat egyelőre nem tervezek, szerintem még bőven van fantázia a meglévő – szándékosan limitált – kínáltatban. A nagy választéknál nekem fontosabb, hogy minden olyan minőségben kerüljön ki a kezemből, hogy elégedett lehessek vele, és másnak is örömet szerezzen. Ezt egyelőre ezzel a választékkal – és limitált számú megrendeléssel – tudom biztosítani.

Kopenka elérhető az alábbi linken:

Facebook: http://www.facebook.com/kopenka

info@kopenka.com

A Donum Terrae és Tóth-Nacsa Ági (Boldog Kukta) keresett meg minket néhány héttel ezelőtt: lehetőséget kaptunk, hogy teszteljük a Donum Terrae magkrémjeit egy játék keretén belül. Néhány nappal később kaptam egy csomagot, melyben napraforgókrém lapult, azzal az instrukcióval, hogy készítsek vele határidőre egy finom desszertet. A játék végén az összes receptből egy gyűjtemény készül a Donum Terrae webolalra, melyet a hozzájárulásunkkal közzétesznek és így tőlünk kaphattok inspirációt! A Donum Terrae teszt időtartama 3 hét, melyben hetente 8 vagyis összesen 24 blogger vesz részt. 1 blogger 1 étellel készülhet a verseny ideje alatt (most a desszertekre került sor).

Donum Terrae… Csupa természetes alapanyag, prémium minőségű termékek szeretettel készítve és kínálva. Ami a választékot illeti, vannak hidegen sajtolt magolajok, natúr magkrémek és gyümölcsecetek is. Személy szerint a tökmagolaj és a mogyorókrém rajongója vagyok.

Az utóbbi időben próbálok minél több ételt vegánosítani (ez főleg a desszerteknél okoz nehézséget) és leginkább egészséges desszerteket készíteni. Éppen ezért nagyon örültem, hogy megismerhettem közelebbről a napraforgókrémet. A családunkban nagyon kedvelt kókuszgolyó egészséges változata jutott eszembe. Az aszalt gyümölcsös energiagolyókhoz az aszalt vörösáfonyát, a datolyát és a pirított törökmogyorót masszává daráltam a napraforgókrémmel, és a krémes masszából kis golyókat formáztam.  Szerintem keksz, cukor és tejtermék nélkül is lehet finom és édes egy ilyen sütemény.

Csakúgy, mint a többi olajos magból készült krém, a napraforgókrém is magas fehérje-tartalmú, tápanyagokban és telítetlen zsírsavakban gazdag, ugyanakkor alacsony a telített zsírsav tartalma és koleszterinmentes. A Donum Terrae napraforgókrém különösen gazdag E-vitaminban: 40 gramm napraforgómag tartalmazza a napi ajánlott bevitel 100%-át. Számos ásványianyagban gazdag, különösen vasban (100 gramm napraforgómag kétszer annyi vasat tartalmaz, mint ugyanannyi spenót), ezen kívül tartalmaz még magnéziumot, szelént, cinket, káliumot és foszfort is. (A teljes termékleírás a Donum Terrae honlapján olvasható.)

Vegán vörösáfonyás napraforgókrémes golyók

Recept (kb. 20 db-hoz):

fél bögre törökmogyoró

12 szem datolya, magozva

másfél bögre aszalt vörösáfonya

fél bögre Donum Terrae napraforgókrém

fél teáskanál fahéj

csipet só

szezámmag / lenmag / kakaópor a forgatáshoz

A sütőt előmelegítem 170 fokra. A mogyorót sütőben megpirítom (kb. 8-10 percig), amíg a külső héja megfeketedik, és megpörkölődik. Kiveszem és konyharuhával medörzsölöm a héját. A törökmogyorót robotgépbe teszem és apróra darálom. A datolyát kimagozom és az aszalt áfonyával és a törökmogyoróval együtt késes robotgépben krémesre darálom. Tovább keverem a napraforgókrémmel, a fahéjjal és a sóval. Ha már krémes masszát kaptam, kis labdákat formázok a kezemmel és megforgatom szezámmagban. El tudom képzelni kakaóporba, lenmagba forgatva is.

Recept, inspiráció: www.feastie.com

Ki szereti az illatos, foszlós, pihe-puha kalácsot (amire langyosan szinte ráolvad a vaj)? Ugye mindenki? Mi nagyon szeretjük és gyakran kerül a hétvégi reggeliző, vagy uzsonnázó asztalkánkra. Régebben csak anyukámnál volt szerencsém az IGAZI foszlós házi kalácshoz, de amióta nekiduráltam magamat és elkészítettem egy kisebb adagból (25 dkg liszt) az első kicsi kalácsomat (ami nem is volt akkora ördöngősség!) azóta gyakran szereplője a hétvégi reggeliknek. Az “alaptészta” anyukám isteni, foszlós kalácstésztája, amit (nemcsak) Húsvétkor nyuszi alakúra is formázhatunk. A vaníliás-túrós nyuszik mellett az egyik legjobb móka gyerekekkel ilyen nyuszi tekercseket gyártani! 🙂

(tovább…)

Mióta megszületett G. (már több, mint 2 hónapja), anyósom is rengeteget segít nekünk és általában finomabbnál finomabb édességekkel érkezik hozzánk. Korábban több receptje került már fel a blogra, például a villámgyors zabpelyhes süti mogyoróval és aszalt gyümölcsökkel, vagy az isteni finom zeller krémlevese, amit B. azóta is imád….

A napokban kaptunk ebből a mennyei kókuszkrémes-kekszes sütiből, ami a “tepsis Raffaello” egy másik változata, sőt meg is állapítottuk, hogy sokkal jobb annál. Az alsó réteg egy ropogós kekszes tészta, erre pedig egy sűrűbb kókuszkrém kerül amibe még vanília pudingot is kevernek. Zacskós változat helyett próbáljátok ki a házi pudingot, nagyon gyorsan elkészül és sokkal finomabb (a receptben is a házi puding szerepel). Az ezzel elkevert kókuszkrém így nem lesz tömény.  Ha elkészültök a kókuszos-pudingos krémmel és rákentétek a kekszrétegre, szórjátok meg bőven kókuszreszelékkel és tegyétek be a hűtőbe, hogy a teteje kicsit besűrűsödjön, megkeményedjen. Isteni finom!

Recept:

A kekszes tésztához:

10 dkg margarin

3 tojás sárgája

10 dkg cukor

1 ek rum  – elhagyható

15 dkg liszt

fél csomag sütőpor

Házi főzött vanília krémhez:

2 tojás sárgája

4 dkg cukor

2 ek liszt + 1 ek keményítő

3 dl tej

fél vanília kikapart magja

A kókuszos krémhez:

10 dkg margarin

10 dkg cukor

fél citrom frissen reszelt héja

fél citrom frissen facsart leve

fél csomag vaníliás cukor

fél bögre kókuszreszelék

kókuszreszelék a szóráshoz

1. Elkészítem a sütemény tésztáját. A margarint habosra keverem a tojások sárgájával, majd a cukorral. A rumot kihagytam belőle, de tetszés szerint 1 vagy 2 evőkanállal tehetünk bele. A lisztet és a sütőport is hozzákeverem, majd előmelegített sütőben, kb. 170 fokon 25-30 perc alatt megsütöm. Nagyobb tortaformában, vagy kb. akkora szögletes formában süssétek.

2. Közben elkészítem a főzött vanília krémet. A tojások sárgáját habosra keverem a cukorral és a vanília kikapart magjával, majd váltakozva hozzákeverem a tejet és a lisztet a keményítővel. Lassú tűzön folyamatos kevergetés mellett felforralom és besűrítem. Figyelni kell mert gyorsan elkészül és be is sűrűsödik, ezután letakarom, hogy ne hártyásodjon be a teteje, majd hagyom teljesen kihűlni.

3. A kókuszkrémhez habverővel összekeverem a margarint, a cukrot, a vaníliát, a citromhéjat és a citrom levét, majd a kókuszreszeléket.

4. Ezután a hideg pudingot összekevem a kókuszos krémmel, és rákenem egyenletesen a kekszes tésztára majd tetszés szerint megszórom a tetejét kókuszreszelékkel. Én hűtve szeretem, ezért egy éjszakára beraktam a hűtőbe, így a krém még jobban besűrűsödik a tetején.

Nem is emlékszem pontosan, mióta ismerjük Zitát, az első közös munkánk talán a bentóinkkal volt, a 2013-as Fahéj magazin tavaszi számában. Zita legutóbb megjelent könyvéről  (Retro újratöltve) írtunk már a blogon. Készít naptárakat (Lizzy Card), és az egyik élelmiszer áruházlánc termékcsomagolásain szintén az ő fotóit láthatjátok. Gasztronómiai rovatot vezet az Elixírben, a Polgári Otthonban és a Turista Magazinban, a Fahéj magazint pedig ezek mellett főszerkeszti is.

Mivel fog vegetáriánus kurzust tartani az Ínyencházban, illetve az Elixírben is vegetáriánus rovatot vezet, egy ilyen recepttel készült nekünk is: “Nagyon látványos, újkrumplis verziók a közelgő nyári kerti partikat is feldobhatják. Persze aki ragaszkodik a húshoz, adhat azt is hozzá, némi bacon biztosan nem fogja elrontani!”

Töltött Hasselback burgonya fűszeres túróval

Töltött Hasselback burgonya fűszeres túróval

Hozzávalók (4 személyre):

A burgonyához:

fejenként 2-3 db burgonya

1 fej lila hagyma

1 db kápia paprika

3-4 gerezd fokhagyma

10 dkg camembert sajt

kb. 8 dkg vaj

só, bors

olívaolaj

A fűszeres túróhoz:

10 dkg áttört túró

1 kis pohár tejföl

só, bors

olívaolaj

1. A burgonyákat meghámozzuk, majd keresztben sűrűn bevagdossuk úgy, hogy teljesen ne vágjuk át őket. Egymás mellé helyezzük egy olajjal kikent sütőtálba, meglocsoljuk olajjal, majd alufólia alatt, 200 fokon sütni kezdjük.

2. Mikor már puhulnak a krumplik, kivesszük a sütőből, megvárjuk, míg kezelhető melegségűre hűlnek, majd a résekbe bedugdossuk a felaprított fokhagymát, a kápia- és camembert szeleteket, illetve a lila hagyma karikákat.

3. Sóval és borssal megszórjuk, tetejükre vajdarabkákat helyezünk, és visszatoljuk a sütőbe. Alufólia nélkül készre sütjük a krumplikat.

4. Az öntethez az áttört túrót a tejföllel, a fűszerekkel és az olívaolajjal alaposan kikeverjük, a krumplik mellé tálaljuk.

*****************************************************************

Interjú Csigó Zitával, hogy jobban megismerhessétek…..

Gyerekkorodban is szerettél fotózni?

Z: Mivel a családban „2. generációs fotós” vagyok, nyilván meghatározta a gyerekkoromat is a fotózás. Inkább úgy mondanám, hogy folyamatosan jelen volt az életemben, láttam a szépségeit és a munka árnyoldalait, sőt a sokaknak ma már egzotikumnak számító analóg fényképezés és filmelőhívás is mindennapi volt. Ezek a hatások, impulzusok tereltek arra az útra, amelyen most járok.

Min dolgozol/dolgoztál mostanában?

Z. Az egyik nagy naptárkiadó cég számára készítettem 2015-ös gasztronómiai naptárakat, illetve egy DIY, azaz kézműves naptárat is, ezzel telt az év eleje (naptárakat ennyivel előre szoktunk készíteni a gyártási folyamat és a terjesztés miatt). Nagyon jó kis témák köré találtam ki a szezonális recepteket, ezt a munkát 100%-ban én jegyzem: recepteket írtam, főztem, sütöttem, fotóztam, stylingoltam. Emellett folyamatosan készülnek a termékcsomagolások a „háziasszonyos” élelmiszerlánc számára, vezetem a rovataimat továbbra is a Polgári Otthonban, az Elixírben és a Turista Magazinban, illetve két új könyv (ezekről még nem beszélhetek) szintén előkészítési fázisban tart a kiadókkal.

A (gasztro)fotózáshoz honnan inspirálódsz?

Z: Mindig vannak trendek, amik akarva-akaratlanul beépülnek az egyéni látásmódba, ezek nyilván rám is hatnak. Az inspiráció pedig a témához kötött: egy piaci séta vagy pl. lakberendezési katalógusok nézegetése rengeteget tud adni, hasonló a helyzet, amikor új fotófelületekhez keverek festéket, ezektől mind be tud indulni a fantázia. Sokat rajzolok kompozíciós ábrákat, megvalósítandó ötleteket, beállításokat, folyamatosan jár az agyam.

Korábbi workshopok (fotó: Gyömbér blog)

Korábbi workshopok (fotó: Gyömbér blog)

Korábbi workshopok (fotó: Gyömbér blog)

Szerinted mitől lesz szép egy fotó?

Z: Fények, kompozíció, összehangolt részletek, és ami a legfontosabb, a tudatosság. Hogy minden egyes centijét gondold végig a képnek, ne legyenek rajta esetlegességek, kevésbé sikerült, „majd elmegy” elemek. Pont ez a tudatosság az, ami nemcsak egy letisztult fotóhoz, hanem egy bájosan össze-vissza hatást keltő kompozícióhoz is elengedhetetlen.

A megrendeléseken kívül fotós workshopokat is tartasz. Mesélj erről nekünk…

Z: Egyszeri alkalomnak indult, aztán lassan két éve folyamatosan tartom őket. 🙂 Két helyszínre jöhetnek az érdeklődők: ebből az egyik a saját budapesti stúdióm, a másik pedig egy nagyon szép óbudai alkotóműhely, a Magnóliák Műhelye.

Mit tanulhatnak azok, akik részt vesznek egy egész napos ételfotó és styling workshopon?

Z. Úgy építettem fel a tematikát, hogy a nap végére mindenki rendelkezzen egy erős elméleti alappal, ráadásul úgy, hogy kiscsoportos, gyakorlati blokkok keretén belül mindezt be is gyakoroljuk. Szó lesz a gasztrofotózáshoz szükséges alapvető kellékekről (ezek esetleges otthoni előállításáról), fényekről, kompozíciós szabályokról, színtanról, stílusokról, stylingról, és persze az egyes ételcsoportok food styling szempontú megközelítéséről. Sok „modell” áll majd rendelkezésünkre a gyakorláshoz. Természetes fényeket fogunk használni, azaz a megtanultak otthoni körülmények között is reprodukálhatók lesznek.

Részletes program itt.

Március közepén elindult az élet a szentendrei Ínyencház főzőiskolában. A tulajdonos több munkával is megbízott, többek között a weboldal fotói és a főzőiskola enteriőr stylingja is hozzád köthetőek… Sőt több “printben” eltöltött év után most kilépsz a magazinok világából és most már kurzusokat is fogsz tartani. Mit lehet tudni erről?

Z: Ez lesz abból, ha valaki gyanútlanul elküldi hozzám a férjét egy ételfotós workshopra, majd rá két hétre ő is eljön egyre. 🙂 Krisztával, a tulajdonossal nagyon jól megértettük egymást, ilyen megrendelővel öröm a munka. Két helységet alakítottam át, kedves, barátságos színekkel, vintage elemekkel töltöttem meg, idáig mindenkinek nagyon tetszett a végeredmény. Sok DIY tárgyat is készítettem, pl. fűszernövény jelölőket, óriási információs táblát vagy éppen könyvespolc tematizáló képeket, úgyhogy az eredmény kifejezetten egyedi lett. A munkafolyamatról hamarosan beszámolok a blogomon sok előtte-utána képpel, hogy látsszon, honnan is indultunk.

És igen, a közös munka itt nem ért véget: meghívást kaptam, hogy tartsak főzőkurzusokat az Ínyencházban. Sokszor elmondtam már, hogy nem vagyok profi séf, és nem is szeretnék ebbe az irányba elmozdulni. Viszont van a hátam mögött sok, ételfotósként, food stylistként eltöltött év, rengeteg magazinos anyag, szakácskönyvek, és nem nagyon tudnék olyan ételt mondani, ami még nem fordult meg a műtermemben. 🙂 Ezek az évek a saját ízlésemet is alakítgatták, átformálták, a kísérletezéseimből lett rengeteg kedvenc receptem, ezek kerülnek majd most terítékre az Ínyencházban. Egy kurzust már tartottam Francia bisztró címen, nagyon jókat főztünk a résztvevőkkel.

Aktuális kurzusok itt.

A 2015-ös naptárak egyikéből ízelítő

Ezen kívül még milyen terveid vannak erre az évre?

Z: Az Aranykönyv jelölés óriási lendületet adott, hogy mindent csináljak még jobban, még alaposabban, még inkább odafigyelve, hisz megtérül a befektetett munka, akkor is, ha az adott percben már a pokolba kívánnám a harmincadszor is eldőlő hátteret vagy a rossz irányba hajló virágot. A Retro újratöltve című könyvünk a Libri Aranykönyv szavazáson top 50-be került magyar gasztronómia kategóriában, ami azt jelenti, hogy bár november közepén jött ki, kategóriáján belül a tavalyi évben az 50 legjobban fogyó könyv egyike volt. Most folyik a szavazás a top 10-be kerülésért, akinek tetszenek a munkáim, itt tud szavazni.

Úgyhogy arra koncentrálok, hogy az idei megrendeléseimet is ebben a szellemben készítsem, legyen szó könyvekről, naptárakról vagy egyéb projektekről.

Ami még új, hogy végre elkészült a StockFoodos portfólióm. Régóta tervezem egy nemzetközi portfólió összeállítását, most jutottam el a megvalósításig, innentől már csak bővíteni kell a képanyagot.

Van még egy tervem, amiből lehet, hogy időhiányban semmi sem lesz, pedig nagyon jó lenne: szeretnék porcelánt festeni. Rengeteg skiccem van az elmúlt évekből, izgalmas kompozíciók, melyek fotón és „élőben” is jól mutatnak, kiegészítik az ételt. Ha lesz pár szabad hét, erre mindenképpen rá fogok állni. Egyébként meg minden megy tovább a régi mederben: ételek jönnek-mennek, modellt állnak. 🙂

Csigó Zita elérhető az alábbi linkeken:

Weboldal

Facebook oldal

Blog

Workshop

Szöveg és fotók: Csigó Zita. (A feliratos fotókat köszönjük a Gyömbér blognak)