Újra food styling, végre! Néhány napja ennek a két szónak a bűvöletében élek és egész múlt héten ezzel kapcsolatos impulzusok értek. Korábban készült már beszámoló a blogra arról az ételfotós workshopról, amin részt vehettem, több alkalommal. Zitával (Pasztellbarokk) most kitűztük a következő ételfotó és food styling workshop időpontját és már tervezzük a témát is. Ilyenkor szorgosan fotózok, majd elemzünk és jegyzetelek, utána pedig nincs más hátra, mint a gyakorlás…. Ez nem mindig könnyű, amikor 2 pici gyerek van körülöttem (az egyik 3 éves, a másik pedig 4 hónapos). Ha végre alkalmam nyílik rá, a nagyobbik, B. rettentően élvezi, mikor részt vehet egy-egy remekmű elkészítésében. Ez a fotó egy csicseriborsós egytálétel fotózásakor készült, werknek talán túlzás lenne nevezni, de akár az is lehetne. 🙂

A következő workshopról készül majd egy kis bejegyzés is a blogra, remélem mielőbb. (A korábbi workshopos képeimet itt tudjátok megnézni a Facebookon.)

A csicseriborsós egytál, amit most megosztok veletek, zöldségekkel keverve főételként is tálalható. Brokkolival vagy spenóttal és paradicsommal, salátával kiváló. Az apró szemű mogyoróra emlékeztető, bézs színű hüvelyes különösen ízletes, ezért remekül használható salátákba, ragukba, mártogatósokhoz (például humuszhoz) vagy ropogós krokettekhez. Tápláló, egészséges, nagyjából 20%-ban fehérjét, 40%-ban szénhidrátot tartalmaz, B1- és B6-vitamint, valamint folsavat. Ásványi anyag tartalma is kedvező, sok magnéziumot, vasat és cinket tartalmaz.

Recept (4 személyre)

700 g csicseriborsó (konzerv, lecsepegtetve)

1 fej hagyma

2 gerezd fokhagyma

2 ek olívaolaj

1 tk őrölt kömény

5 paradicsom

1 nagyobb fej brokkoli (helyettesíthető kb. 1 kiló friss spenóttal – megmosva, levelei kis darabokra tépkedve)

2 ek citromlé

tengeri só

bors

1. A csicseriborsót szűrő segítségével átmosom és hagyom lecsepegni.

2. Közben a hagymát és a fokhagymát megtisztítom és felaprítom, majd egy lábosban az olívaolajban üvegesre párolom.

3. Hozzáadom a csicseriborsót, a köményt és összemelegítem.

4. A paradicsomot megmosom, kis kockákra várom. A brokkolit megmosom, és rózsáira szedem. Felteszek egy lábasba vizet forralni. Ha forr, megsózom és a rózsákat beteszem 2 percre. Szűrőkanállal kiveszem a brokkolit. A paradicsomot és a brokkolit is a csicseriborsóhoz adom, majd lassú tűzön kb. 5 percig főzöm.

5. A citromlével meglocsolva, sóval és borssal ízesítve tálalom. Lepénykenyér és bagett illik hozzá.

Végre, végre újra itt a jégkrémek és a fagyik szezonja. Bevallom, ez az epres-banános kókusztejes jégkrém még tavaly készült, de sajnos már kifutottunk az eper szezonjából, ezért a recept már nem került fel a blogra. Mi nagyon szeretjük a házi jégkrémeket, tavaly sokat kísérleteztem, nagyon gyorsan elkészülnek, ráadásul sokkal egészségesebbek, mint a bolti változat. Néhány gyümölcsből csodás variációkat lehet készíteni, és nem kerül bele semmi más mesterséges adalék. Ez a gyümölcsös változat sem hozzáadott cukrot nem tartalmaz, sem tojást, vegán is, csupán kevés kókusztej kell a krémesítéshez. Pár összetevőből áll, ennek ellenére higgyétek el, nagyon finom! A jégkrémkészítő formámat a Gasztroshopból rendeltem. Azóta számos változat készült már itthon, sok közülük  fel is került a blogra. Ajánlom, hogy próbáljátok ki! Még több fagyi receptet itt találtok.

Epres-kókusztejes-banános jégkrém

Recept (4 db jégkrémhez):

1 nagy banán megpucolva, feldarabolva

6-8 szem közepes méretű eper megtisztítva

1-1,5 dl kókusztej

1. Az összetört banánt, az epreket robotgépbe teszem, és a kókusztejet lassan adagolva hozzáöntöm, majd krémesre összeturmixolom.

2. Kb. 4 dl mennyiségű pürét kell, hogy kapjak. A hozzávalókat a jégkrémformákba öntöm. Mindegyikbe pálcikát helyezek és mélyhűtőbe teszem kb. 2 órára, amíg megszilárdulnak.

El kell ismerni, régen volt már zöldség a blogon, vagyis túl sok volt az édesség az utóbbi időben. Több zöldséges receptet kipróbáltam mostanában, olyanokat, amik számomra új ízkombinációk voltak. Szerencsére van most sok-sok új recept tartalékba a blogra, és a háztáji csemegék sorozatunkat sem hanyagolom, mert oda is készülök néhány új bejegyzéssel.

A napokban készítettem ezt a kenyérlepényt, ráadásul fokhagymásat. Több receptet megnéztem, és ezekből gyúrtam össze a saját voltozatomat. A legtöbb receptben fehér búzaliszttel készítik, én viszont kevertem hozzá tönkölylisztet is kevés arányban, bár saját tapasztalat, hogy így nehezebben, lassabban sült meg. Fokhagymából is lehet többet rakni bele, de mivel kíváncsi voltam, hogy kicsi B. csipeget-e majd belőle, ezért inkább csak 1 gerezdet tettem hozzá. A kenyérlepény siker volt, a fotózáshoz viszont már alig maradt pár darab…

Recept:

4-5 db kenyérlepényhez

370 g liszt

2 dl víz

2 teáskanál só

frissen őrölt bors

1 gerezd fokhagyma

olívaolaj a sütéshez

A tofus paradicsomsalátához (4 személyre):

6 evőkanál  olívaolaj

néhány ág friss bazsalikom, oregánó és majoranna

400 g natur tofu

1 tk provence-i fűszerkeverék

400 g paradicsom megtisztítva, felkockázva

2 ek fehér balzsamecet

só, bors

1. A lisztet bőséges mennyiségű vízzel kemény, rugalmas tésztává dolgozom össze. A fokhagymát megtisztítom és felaprítom majd a tésztába keverem. Sózom és borsozom. A tésztából kis labdákat formázok (4-5 db-ot) és nagyon vékonyra nyújtom őket. Serpenyőbe kevés olajat teszek, és a kinyújtott lepények mindkét oldalát kisütöm.

2. A paradicsomos tofuhoz a friss fűszereket durvára vágom.

3. A tofut felkockázom és serpenyőben 2 ek olívaolajban aranybarnára sütöm. Sóval, borssal és friss fűszerekkel, majd a provence-i fűszerkeverékkel ízesítem.

4. A paradicsomot megmosom, felkockázom és az ecetből, a maradék olívaolajból öntetet készítek, sóval, borssal ízesítem, majd a paradicsomkockákat és a tofut is belekeverem. A sült lepénykenyerekkel tálalom.

A kenyérlepényhez és a paradicsomos tofuhoz az Alnatura szakácskönyvet vettem alapul.

Tavaly februárban csatlakoztunk Zizi cukormentes kihívásához. Nem kevés kitartás kellett hozzá, de a hónap végére nagyon jól éreztük magunkat, és mivel szeretjük a zöldségeket és gyümölcsöket, azóta sok-sok vegetáriánus és vegán recept is felkerült a blogunkra. Idén nem tudtam bekapcsolódni a kihívásba, mert pont februárban érkezett hozzánk a családba G. (aki lassan már 3 hónapos lesz). A babázás első heteiben nagyon elfoglalt voltam, viszont a regenerálódás után úgy döntöttem, hogy elbúcsúzom a péksüteményektől. Az első hét gyötrelmes volt, de közben tudtam, hogy ezzel nagyon jót teszek a szervezetemnek. Hétköznap reggelente szinte mindig valamilyen turmixot (smoothie-t) vagy juice-t iszom. A gyümölcsök és zöldségek centrifugálásában nagyobbik kisfiam, B. is mindig segít, már nagyon rutinosan dobálja a gépbe az almát, répát és általában ő is iszik belőle egy pohárkával. Több verzió is készült már a blogra, folyamatosan kísérletezem (most éppen egy zabpelyhes változattal) és Zita blogjáról is kipróbáltam már több receptet.

Ez a spenótos-epres smoothie  először nekem kicsit merésznek tűnt, de annyira finom lett, hogy azóta töbször ismételtük. Az eredeti receptben áfonyával készítik, de mivel az áfonya most még nem szezonális, inkább eperrel próbáltam keverni, és kellemes meglepetés volt. Nagyon krémes lett, az íze édeskés és inkább a gyümölcs dominált benne, a spenótot nem igazán éreztem. A lenmagot teljesen fiomra darálta a gép, így nem lett “darabos” a turmixunk.  Aki szereti reggelire a smoothie-t, próbálja ki. Nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, krémes és gyümölcsös variáció.

Recept (2 személyre):

2 nagy marék spenótlevél vagy 4 bögre bébispenót megtisztítva

1 bögre szójatej vagy mandulatej

1-másfél bögre eper (vagy áfonya) megtisztítva

1 evőkanál őrölt lenmag

2-3 teáskanál avagé szirup, vagy nádporcukor

Ha nem bébispenótot veszek, akkor a megtisztított spenótleveleket kicsit összetépkedem. A többi hozzávalóval együtt a turmixgépbe teszem, majd legalább 2-3 percig turmixolom.

Eredeti recept: vegetariantimes.com

Az Ínyencház megálmodójával, Krisztával még a Főzőiskola megvalósulása előtt találkoztam. Hihetetlen lelkesedéssel beszélt az elképzeléseiről. Nagyon szeret főzni, és a főzőiskolát egy remek programnak, szabadidős tevékenységnek tartja, ami nem feltétlenül főzni tanít, hanem egy pár órás, remek időtöltést biztosít a konyhaművészet iránt érdeklődő embereknek. Szentendrén nincs olyan intézmény, amely kielégítené ezt a fajta igényt, viszont rengeteg a gasztronómiára nyitott, ínyenc ember lakik a környéken.

Figyelembe véve, hogy vidéken található a hely,  ennek megfelelően alakították ki a belső teret és ajánlják a szolgáltatásokat is. Két remek receptet is kaptam Krisztától. Fogadjátok szeretettel az interjú első részét és egy egyszerű, különleges, nagyon finom receptet, amit Kriszta osztott meg velünk.

*******************

Olaszos tortilla tekercs

Hozzávalók. 4 személyre

4 tortillalap

4-6 ek. tejföl

1 ek. bazsalikom pesto szósz

1 kis csomag rukkola

4-8 szelet sonka

2 cs. egész mozzarella

4 db aszalt paradicsom

1 ek. balzsamecet

1 ek. méz

1 ek. olívaolaj

só

bors

A tortillalapokat pár percre mikroba vagy sütőbe tesszük, hogy átmelegedjenek. A tejfölt összekeverjük a pestoval és megkenjük vele a tortilla lapokat. Egy lapra 1-1 maroknyi rukkolát rakunk. Ráfektetünk 1-2 szelet sonkát, 2-3 szelet mozzarella sajtot, 1 aszalt paradicsomot felcsíkozva. Minden lappal elvégezzük ugyanezt.

A balzsamecetet a mézzel és az olívaolajjal összekeverjük sóval, borssal ízesítjük, és minden lapot meglocsolunk vele. A lapok keskenyebb végeit behajtjuk, majd a szélesebb felénél feltekerjük, mint egy palacsintát. Félbevágjuk és már tálalható is.

***********************

Interjú Kovács Krisztinával, az Ínyencház Főzőiskola megálmodójával….

Gyerekkorodban is szerettél főzni?

Már gyerekként is a konyhában sürgölődtem. Sajnos anyukám nem nagyon engedett érvényesülni, mellettem nem tudott elég gyorsan és összeszedetten dolgozni. Azért én mindig találtam rá lehetőséget, mikor nem volt otthon, megleptem a családot valami finomsággal. Állandóan kísérleteztem, próbálkoztam. A kudarcok sem vetettek vissza. Egyértelmű volt – a család nemtetszése ellenére is, pedig már a Nagypapámnak is étterme volt a Várban – hogy vendéglátóipari szakközépiskolában folytassam a tanulmányaimat, pedig az eredményeim a legjobb gimnáziumokba is bejuttathattak volna. Azért a Gundel Károly Vendéglátóipari Szakközépiskola sem volt leányálom. Akkoriban is a legjobb középiskolák között emlegették, a legjobb szakemberek tanítottak minket. Nekem például a szakács- és cukrászszövetség elnöke volt az ételkészítés tanárom.

Van példaképed a gasztronómiában?

Elsősorban Édesanyám. Ő olyan profin és könnyedén mozgott a konyhában… Egy óra alatt összedobott 6-7 féle ételt. A kisujjából kirázott minden receptet. Sajnos van olyan étel, amit már nem tud megtanítani nekünk.. A sóletje és a macesz gombóca utánozhatatlan volt. És a paradicsomlevest és a salátalevet sem tudom olyan finomra elkészíteni, mint ahogy ő.

Magyar szakácsok között rengeteg példaképem van. Elsősorban a volt tanáraim, Unger tanár úr, Kassai tanár úr… Vannak olyan szakácsok, akik igen nagy népszerűségnek örvendenek, mégis megmaradtak igazi, értékes embernek, akik megőriztétek a konyhaművészet iránti komolyságot, alázatot és a szakma iránti tiszteletet. Ilyen Bereznay Tamás, Serényi Zsolt, Bede Róbert…

És hát a külföldiek közül nagy kedvencem Jamie Oliver. Amellett, hogy irtó jóképű, hihetetlen élvezettel és szenvedéllyel főz, és olyan játszi könnyedséggel mutatja be a legbonyolultabb ételeket is, hogy az ember rögtön kedvet kap ahhoz, hogy most azonnal megcsinálja.

Amikor főzöl, honnan inspirálódsz?

Szakácskönyvekből, magazinokból, TV-műsorokból, gasztroblogokról… Ma már nagyon sok fórumról lehet inspirálódni. De volt, hogy vendégségben, vagy étteremben ettem valami finomat, amit otthon aztán akár recept, akár megérzések alapján elkészítettem a családnak.

Sokszor látok egy receptet, aztán a saját ízlésünkre formálva elkészítem.

De persze vannak titkos családi receptek is.

És a külföldi útjaink során mindig ragad rám valami. Ha tehetem, bemegyek a konyhába, beszélgetek a séffel, kipróbálok új ízeket, fűszereket. Külföldi barátainktól is sok értékes tanácsot kaptam már. De az is előfordul, hogy az évek tapasztalata alapján, kitalálok valamilyen izgalmas ételt, olyan alapanyagokkal, fűszerekkel, amiket szeretünk. A család nyitott és befogadó e tekintetben.

Nagy álmodat megvalósítva március közepén egy főzőiskolát indítottatok Szentendrén….. Mi adta a kezdő lökést az Ínyencház Főzőiskola indulásához?

Sok olyan jelet kaptunk, több olyan esemény történt, amely aztán arra vitt minket, hogy belevágjunk ebbe a nagy projektbe.

Már gyerekkoromban azt mondtam mindenkinek, hogy szállodaigazgató leszek… A vendéglátóipartól aztán elég messze kerültem, ipari ingatlanos, illetve marketingkommunikáció területen tevékenykedtem. 3,5 éve megszületett a kisebbik lányom, és a multi céghez nem sikerült visszamennem. Talán ez volt az első löket, ami aztán a nagy álom felé terelgetett. Ezután valahogy mindig jöttek apró jelek, találkozások az épp megfelelő emberekkel, lehetőségek, tippek, ötletek, amelyek egy-egy lépéssel közelebb vittek a megvalósuláshoz.

Milyen nehézségekkel kellett megküzdenetek az induláskor? Van segítséged?

Nagyon sok akadály, nehézség adódott az elmúlt egy évben. A hivatali ügyintézés hálójában való eligazodás, a vállalkozókkal való küzdelmek, csalódások, negatív vélemények, rosszindulatú megjegyzések… sok mindent a saját bőrünkön, anyagi károk révén tapasztaltunk meg. Amikor viszont feladtuk volna, mindig jött egy újabb jel, ami azt mondta, menjünk csak tovább, jó úton járunk. Aztán valahogy minden a helyére került. Megtaláltuk a kiutat a bürokrácia dzsungelében, összeakadtunk a megfelelő vállalkozókkal, kivitelezőkkel, és azt gondolom, egy jó kis csapat verődött össze a házigazdák terén is.

Legnagyobb segítségem, támogatóm, partnerem a Férjem! De a család többi tagja és a barátok is lelkesen segítenek, támogatnak. Óriási segítő csapat van mögöttem, ami nagyon nagy erőt és kitartást ad számomra.

A szentendrei Ínyencház elérhető az alábbi linkeken:

Weboldal

Facebook

A fotókat az Ínyencház Főzőiskolától kaptuk és az ő engedélyükkel jelentek meg.