Következő vendégünk Papp Éci, az Ezt ettem blog írója és az Eztettem: a bolt tulajdonosa. Éci blogját néhány hónapja kezdtem olvasni, aztán megismertem kreatív oldalát is: a boltot. Majd egyszer csak rákattantam a kapszlikra, a szívószálakra… A blogján található recepteken és fantasztikus fotókon kívül a boltjában szuper portékákat is találtok! Interjút készítettünk Écivel a boltjáról, a gasztrofotózásról, az ír konyháról és receptet is kaptunk tőle.

Recept

banh xeó (vietnámi palacsinta rizsliszttel és kókusztejjel)

Hozzávalók:

1 tojás

20 dkg liszt (self raisinget használtam)

4 dl tej

csipet só

1 tk kurkuma

1 ek szárított ázsiai fűszerkeverék (lidl – citromfű, koriander, zöldhagyma, gyömbér, fokhagyma, csili…)

a szószhoz

3 ek citromlé

2 ek mogyoróolaj

1 ek barna cukor

1 ek vörösbor-ecet (rizsecet, eredetileg, de abból is kifogytam)

1 ek szójaszósz

1 tk reszelt gyömbér

1 gerezd fokhagyma, szétnyomva

1/2 friss csili karikázva

pici só (sós szójaszószt használtam)

Elkészítés

1. a palacsintához a lisztet összekevertem a tojással és a csipet sóval, a tejet fokozatosan adagolva hozzá csomómentesre kevertem. a szárított fűszereket a végén adtam hozzá. amíg a szószt összekevertem, hagytam állni.
2. a szószhoz minden komponenst egybeöntöttem és addig kevertem, amíg a cukor fel nem oldódott.
3. az apróra vágott húst összekevertem ezzel a szósszal.
4. a palacsintákat a palacsintákhoz hasonlatos módon megsütöttem, az egyik felére tettem a zöldeket, rá a szószos húst és félbe hajtottam.

*****************************************************************

INTERJÚ Papp Écivel, az Eztettem: a bolt tulajdonosával

(szöveg és fotók: Papp Éci)

Mutatsd be az Eztettem: a boltot…. Hogy jött létre, kik és hogyan csináljátok?

É: a születése erősen kötődik ahhoz az időszakhoz, amikor vége lett a nagyon intenzív angoltanfolyamomnak Írországban és rájöttem, hogy valamit muszáj csinálnom, ha nem akarok itt megőrülni, ez volt 2012. szeptemberében, aztán karácsonykor beszélgettünk a sógornőmmel a boltról, aki rámpirított, hogy csak a szám jár – ez volt a kezdő lökés a nagyon intenzív munka elkezdéséhez. visszajöttünk Corkba és májusig 0/24-ben dolgoztunk Balázzsal a bolt egy-egy részén  – 2013. május 24-én nyílt meg a bolt, akkor azt hittük, kész van — azóta folyamatosan dolgozunk rajta… visszanézve: bátrak voltunk, hogy akkor megnyitottunk. a nyitás óta anyukám gyakorlatilag viszi az egész boltot a hátán a raktárkészlet-kezeléstől a csomagoláson át a postázásig, sógornőm a színelméleti tanácsadó, időnként termékfejlesztő és jogi tanácsadó is, Andi barátnőm és Balázs a házi közgazdászok, Balázs ezen túl az egész oldal fejlesztője és időnként lektora az idegennyelvű levelezésemnek. ami marad, az az enyém.

Sheep’s Head

Mizen Head

Cork

farmers market

 

Aran island

Melyik a kedvenc helyi éttermed?

É: Corkot szokás úgy emlegetni az útikönyvekben, hogy “the food capital of Ireland”  – nagyon sok jó és még jobb étterem van, erős az ázsiai vonal (nagy kedvencünk a Wagamama, ill. a japán konyhát vivő Sakura, de van egy zseniális burgerező is a Patric street végén, és még egy, ahol sokat eszünk: a Fresco a Glucksman Galery alagsorában, az egyetem parkjának közepén: a galéria ingyenes, kortárs kiállítások 2 szinten egy nagyon-nagyon remek épületben, ill. az 1800as években épült egyetem is megér egy sétát. fish’n’chipsért érdemes Kinsale-ig menni (cirka 20 km Corktól, nagyon szép úton, és maga Kinsale egy cuki kis turistaközpont, kikötővel a belvárosban, menő éttermekkel, hangulatos kávézókkal – Kinsale végén, a hídnál a nyári időszakban egészen elképesztően zseniális fish’n’chipset mérnek. Clonakiltyben ha nem piknik, akkor az An Sugan és kagyló. de ha már étterem és Cork (mint megye), Ballymaloe-t nem szabad kihagyni: a szakácsiskolája világszerte fogalom, van egy étterem + egy szálloda a komplexum területén, minden nap tartanak főzőbemutatókat, meg lehet nézni a fűszerkertet, és van egy színháza is, a Greystore, ahol ún. screening-ek vannak, londoni sztárdarabok kivetítve – színházfanatikusoknak ez talán bizarr így, de nagy élmény, én kimondottan imádom.)

murphys

IGEN!!!!! Aki egyszer megkóstolja ezt a kókuszos-krémes finomságot, egész biztos, hogy mindig IGEN-nel fog válaszolni erre a kérdésre! A Bounty maga az “Édenkert íze” és ez a kókuszos, könnyed finomság is!

Az eredeti recept a Nosalty-ról van, de én alaposan átalakítottam annak érdekében, hogy minél kevesebb üres kalória legyen benne, így ez a desszert, vagy “édesség” (vagy nevezzük, aminek akarjuk) nemcsak finom, de a desszert kategóriában egészséges is. Tulajdonképpen egy kókuszos porridge-ról, vagyis zabkásáról van szó, alatta és fölötte pedig tojás nélkül készült házi csokipuding van. A legtetejére forró vízzel elkevert (és így szósszá hígított) étcsoki, amire pirított diódarabkákat szórtunk. (Az étcsokis rész el is hagyható, vagy a csokipuding is, de akkor mindenképp kell egy kis csokiszósz a tetejére a “Bounty hatás” miatt. Mindegy, mindenhogy finom, variálja mindenki úgy, ahogy neki tetszik!)

Hozzávalók (4 adag):

A kókuszos részhez:

5 ek kókuszreszelék

5 ek zabkorpa

1 púpos ek eritrit (v. nyírfacukor)

5 dl tej

A csokipudinghoz:

5-6 dkg eritrit (v. nyírfacukor)

1 dkg cukrozatlan kakaópor

2 dkg étekzési keményítő

4,5 dl tej

2-2,5 dkg vaj (v. margarin)

A tetejére:

pár szem durvára vágott, serpenyőben pirított dió

4 dkg étcsoki

forró víz

1. Először a kókuszos részt célszerű elkészíteni: egy lábosban összekeverjük a kókuszreszeléket az eritrittel, felöntjük tejjel és felforraljuk. Amikor forr, hozzáadjuk a zabkorpát és közepes lángos, gyakran kevergetve puding sűrűségüre főzzük. (Ne legyen beton kemény, de folyós sem. Mondjuk olyan legyen, mint egy tejbegríz.) Lefedjük, levesszük a tűzről.)

2. Egy másik lábasban összekeverjük a kakaóport az eritrittel és a keményítővel, felöntjük a 4,5 dl hideg tejjel és közepes lángon, gyakori kevergetés mellett puding sűrűségűre főzzük. Ha elkészült a puding, picit hűlni hagyjuk, majd a vízzel kiöblített poharak aljára kanalazzuk kb. a puding felét. (Az így kapott pudingot végül 8 részre kell elosztanunk!)

3. A csokipudingra jön a kókuszos-krémes rész, majd a tetejére a maradék puding.

4. Ezután már csak meg kell olvasztani a csokit vízgőz fölött, ha megolvadt, belekevernia  vajat, majd forró vízzel szósz sűrűségűre higítani. Ebből is jön 1-1 kanállal a Bounty desszert tetejére, majd a csokiszószt hintsük meg a pirított dióval.

ENNYI! Finom, elronthatatlan és megunhatatlan!

A Szakácsmustra játékot Era, az Életinfó blog megalkotója hozta létre, mely szerint minden ilyen játéknál egy híres embert kiválasztva kell tőle főznünk vagy sütnünk. A mostani forduló háziasszonya Juci, a from Juci blog szerzője és Donal Skehan lett a választottja. Régóta követem a blogját, nagyon örültem Juci Szakácsmustra felhívásának, mivel nagyon szeretem ezt a gyümölcsöt. Donal receptjei közül egy áfonyás édességet választottam. Ez a mini áfonyás torta recept valóban nagyon egyszerű és még gyerekekkel is könnyen el lehet készíteni, ha ügyesek vagyunk és esztétikusan készítjük, akár ajándékba is adhatjuk.   Véleményem:

• A tésztája leveles tésztával készült, így gyorsabb volt elkészíteni, de házi vajas tésztával sokkal finomabb lenne (Legközelebb ki fogom kísérletezni az adagot)
• Ha valakinek mégis leveles tésztából támadna kedve elkészíteni: szerintem teljesen felesleges külön megsütni a tésztát a sütőben, egyszerre mehet a sütőbe a tészta és benne az áfonya. + A recepthez én egy 500 g-os leveles tésztát használtam, ami 12 db muffinformához volt elegendő és azt a kevés megmaradt leveles tészta mennyiséget egy kb. 10 cm-es mini torta formához használtam, és abba kanalaztam bele a maradék áfonyát is.
• Kicsit többet vártam az áfonyás tölteléktől, mert az egyébként nagyon finom, de alapvetően savanykás áfonyának ízén a citrom héja és frissen facsart leve nem sokat fog változtatni. Vagyis még lehet kicsit tovább fűszerezni (például fahéjjal).
• Nagyon sok a megadott cukor a receptben, még 10 dkg cukorral készítve is édes lesz az áfonya. Azt javaslom, mindenki kísérletezze ki a saját ízlésének megfelelő adagot.
• Bár ezt nem írta a recept, de a megfőzött, forró áfonya levét én leszűrtem, hogy ne ázzon el a tészta sütés közben.

Hozzávalók

1 adag leveles tészta (500 g)

500 g áfonya

1 citrom frissen facsart leve

1 citrom frissen reszelt héja

100 g porcukor

3 evőkanál kukoricaliszt

Elkészítése

1. Előmelegítem a sütőt 180 fokra (gázsütő 6-os fokozat). A tésztából 12 kerek formát vágok ki (én poharat használtam hozzá), bele nyomkodom a muffin formákba és kis lyukakat vágok bele villával.

2. A megmosott áfonyát, a citrom levét, a citrom héját és a cukrot kis lábosban alacsony hőfokon, folyamatosan kevergetve sűrűre főzöm. Itt lehet fűszerezni is, akkor van készen, ha már nem látni benne a cukrot. Az áfonya levének nagy részét leszűröm. A kukoricalisztet hozzákeverem az áfonyához (előtte kevés vizzel átkeverem a kukoricalisztet). Az áfonyás keveréket a kosárkákra teszem és kb. 15 percig sütöm. Akkor veszem ki, amikor már barnulni kezd a tészta.

Az egész úgy kezdődött, hogy megismerkedtem a vietnámi masszőrünkkel. Ő egy kincs nekünk, ugyanis mióta megszületett a két kisfiam, azóta időszakonként kezelésbe vesz. Nemcsak profi masszőr, hanem isteni ételeket is készít. Mivel nyers-vegán étrenden él, találkozáskor mindig van közös témánk. Az utóbbi hetekben két fantasztikus könyvet is kaptam tőle kölcsön ebben a témában. Az egyik Victoria Boutenko: 12 lépés a nyers étrendig (nyersétkezésről, a főtt ételektől való függőségről, a kísértések elkerüléséről és rengeteg recepttel), a másik könyv pedig Joan van Rooijen: Napeledel – Az élő Ételek szakácskönyve, különféle napi étrendekkel, de alapvetően receptkönyv, többek között vegán tészták, levesek, saláták, smoothiek, reggelik, zöldségpürék találhatók benne. Fantasztikus nyers édességek, és magvakból készült tej-, joghurt és vajfélék receptjeit is tartalmazza.

A banánfagyi ötlete is ebből a receptkönyvből ered. Az nyers desszertek/édességek készítésekor, ha diófélét darálunk, ne daráljuk azokat se túl rövid, se túl hosszú ideig. A belőlük készült tészta úgy vagy túl darabos vagy pedig olajos lesz és nem áll össze. Nyers jégkrémeket vagy fagylaltokat készíthetünk friss gyümölcsből, gyümölcsléből, fagyasztott gyümölcsből  vagy magvakból, diófélékből vagy azokból készített tejszínből. Édesítésre lehet használni aszalt gyümölcsöket és más nyers édesítőket (pl. nyers mézet). Ízesítésre kiválóak a karobpor és a vanília. A fagylaltot díszíthetjük friss, vagy aszalt gyümölccsel tetszés szerinti formában, ehető virágokkal, mentalevéllel, durvára darált diófélékkel, magvakkal vagy granolával.

Nyers banánfagyi kesudióval és sárgabarackkal

4-6 darab kis banán (darabokra vágva, lefagyasztva)

fél csésze kesudió

fél teáskanál vanília

3 evőkanál kis darabokra vágott aszalt sárgabarack

1. A banánt felkarikázom vastagabb karikákra és egy tálba rakosgatom, majd a fagyasztóba kb. 3 órára, míg megkeményednek a banándarabkák.

2. A fagyasztott banándarabokat, a kesudiót, a vaníliát a turmixgépbe teszem (erre a késes robotgép a legmegfelelőbb) és az egészet néhány percig turmixolom, egészen finom, krémes, fagylalt állagúra. Keverés után a kapott fagylaltkrémet egy tálba öntöm, és belekeverem az apró darabokra vágott barackot. Azonnal kanalazható, finom édességet kapok, én azonban visszateszem a fagyasztóba még hűteni kicsit.

Ha nagyzolni akarnék, írhattam volna, hogy paradicsom carpaccio, vagy paradicsom sashimi, bár azon kívül, hogy a paradicsomok vékony karikákra vannak vágva semmi köze se a bélszínből készült carpaccio-hoz, se a sashimihez. Színponpásnak viszont színpompás, ezért maradjunk az eredeti elnevezésnél. 🙂 Néha a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, csak úgy, mint ez a pillanatok alatt összedobható, de nagyon üde, nagyon nyári paradicsomsaláta. Fontos, hogy a nyári nap érlelte friss, zamatos (szabadföldi) paradicsomot használjunk, mert csak akkor lesz igazán finom! A megfelelő vizuális hatás elérése érdekében célszerű több színű és különböző méretű paradicsomokat használni hozzá; gyors szeletelés után pár perc és készen is van a friss, nyári saláta.

A saláta ötlete Hugh Fearnley-Whittingstall: Három jó dolog…  c. könyvéből származik, ami – egyébként – tele van jobbnál-jobb ötletekkel és gyorsan összedobható ételekkel. Nagyon jól jön egy ilyen gyűjtemény a rohanós hétköznapokon! (Mondanom sem kell, hogy minden recept 3 fő hozzávalóból áll!) És akkor jöjjön a recept.

Hozzávalók:

1. Különböző színű, méretű paradicsomok vékony karikákra vágva

2. 1/2-1 piros csili (kimagozva, ere kivágva) vékony csíkokra vágva

3. apróra vágott petrezselyemzöld

+ 1-2 ek olíva olaj, 1-2 tk enyhe ecet (pl. almaecet, vagy nálam most Tokaji sárgamuskotályból készült borecet), só, frissen őrölt bors

Egy nagy tányérra rendezzük a vékony karikákra vágott paradicsomot. A csili csíkokkal megszórjuk a paradicsomot, picit sózzuk-borsozzuk, ezután meglocsoljuk az olívaolajjal és a borecettel. A végén meghintjük az apróra vágott petrezselyemmel.

Azonnal fogyasztható! Mi pirított rozskenyérrel, gomolyával és friss kecskesajttal ettük. Hmmmmm, isteni volt! Igazi könnyű, nyári vacsi lett belőle.

  (tovább…)

Szerencsére most dúskálhatunk a finomabbnál-finomabb és napon érett, zamatos zöldségekben, gyümölcsökben. Sok mindennek szezonja van, pl. a cukkininek is és azért, hogy bebizonyítsuk: van élet a töltött cukkinin túl is (na, meg azért, mert szeretjük!) ezt az összeállítást készítettük:

– cukkini tempura (a képen legfelül)

– cukkini palacsinták (lepénykék) mártogatóssal (a képen jobb oldalt, negyedekre vágva)

– baconös-tojásos sült rizs újhagymával.

A tányér mind a három szereplője gyorsan elkészíthető, próbáljátok ki, mert nagyon finom!

(tovább…)