Ezt ettem Éci ránkírt, hogy most ő rendezi a VKF-et, vegyünk részt benne. A téma a rizs, “mert egész Ázsia mégsem tévedhet“! Nem bizony, csak most épp eléggé elhavazós időszakot élünk, bár figyelembe véve, hogy nálunk elég gyakran van rizs, ráadásul az ázsiai konyha a szívünk (egyik) csücske, nem tudtuk a meghívást visszautasítani… Ezért készítettünk ezt a rizses egytált, amire bundázott mindenfélét (zöldségek, hal, rák), azaz tempurát tettünk. Ez az étel a tempura donburi (天ぷら丼), de erre majd később visszatérünk. Igazi gyors étel, mert amíg fő a rizs, a “feltétet”, azaz a bundázott zöldségeket simán ki lehet sütni és nem kell vele annyit pepecselni, mint pl. a rántott (hagyományosan panírozott) zöldségekkel, húsokkal. Ráadásul a tempura bundája isteni ropogós is!
Amikor elolvastam Éci felhívását, rögtön arra gondoltam, hogy a minimalizmus és a zen jegyében csak egy tálka frissen párolt, gőzölgő rizst posztolok majd. Merthogy a jó minőségű rizs (na nem a B kategóriás!) csak úgy, magában is isteni finom! Nemhiába Ázsiában kultúrák és generációk nőttek és nőnek fel rajta! Alapélelmiszer; a legtöbb ázsiai országban minden napszakban fogyasztják, reggelire, ebédre, vacsorára is. Japánban pl. 2 kg-os a legkisebb kiszerelés, ennél kevesebbet nem is árulnak, mert különben lehetne rohangálni minden nap a boltba (vagy a rizs automatához)! 🙂
Kínában pl. rizskását készítenek belőle reggelire, Japánban egy tálka gőzölgő rizs miszo levessel, kevés párolt zöldséggel, savanyúsággal esetleg hallal az alap (nemcsak reggelire) és még sokáig sorolhatnánk. Sokan nem szeretik a rizst, szerintem azért, mert ők még nem kóstoltak igazán jó minőségűt. Sajnos a jó minőségű rizs drága, de ha belegondolunk, a jó minőségű kenyér is az! Nekem pl. van olyan ismerősöm, aki ösztöndíjjal jutott ki Japánba, eleinte idegenkedett a gondolattól, mert ki nem állhatta itthon a rizst, aztán Japánban megszerette és ma már el sem tudja nélküle képzelni az életét!
Végül két okból nem posztoltam a tálka frissen párolt, gőzölgő rizs receptjét; 1. féltem, hogy úgy járok majd, mint a távol-keleti kultúrákban igen jártas kertészmérnök ismerősöm, aki az egyetemen, virágkötés kurzuson (szintén a minimalizmus és a zen jegyében) egy szál rózsát mutatott be a tanárnak, aminek a leveleit kicsit kiigazgatta és tett egy csepp vizet az egyik sziromra, 2. Éci kikötötte, hogy rizi-bizit nem fogad el, a “sima rizs” pedig még a riz-bizinél is egyszerűbb! 🙂
Sokáig gondolkodtam, hogy esetleg japán curry-s rizst (カレーライス) posztolok majd, ez abszolút hit a magyarok körében, csak annyi vele a gond, hogy ezt az ételt még a japánok is boltban árult curry alappal készítik és hát mégsem lett volna jó, ha ilyen recepttel villogok.
Mi elég gyakran készítünk rizst, rizses ételeket és legtöbbször kerek szemű rizst használunk. Ha pl. valaki sushi-t (ami nem nyers halat, hanem ízesített rizst jelent), vagy maradék rizsből pl. onigiri-t (amolyan “rizsgombóc”) szeretne készíteni (pl. uzsonnára, vagy kirándulásra), ahhoz is a kerek szemű, tapadós rizst kell használni, különben a gombóc és a sushi is szétesik.
Onigirik (“rizsgombócok)
(Fotó: Fahéj magazin/Csifó ZIta)
A bentókba is legtöbbször kerek szemű rizst teszünk. (Mi édesen nem szeretjük, mindegy milyen mennyei, krémes, isteni, ínycsiklandó, st…) A mostani recept egy donburi (丼) recept. A donburi (丼) nem más, mint egy mélyebb tálka, illetve így hívnak minden olyan rizses egytálételt, ahol a rizs tetejére valamilyen “feltét”, pl. marhahús, tonhal sashimi, “japán” rántott hús (tonkatsu), tempura stb. kerül. (Igen, Japánban a “főétel” a rizs, minden más, a zöldségektől kezdve a halakon át a húsokig csak amolyan “köret”, feltét…) (Bővebebn a donburikról angolul itt.)
A tempurával készült rizses egytál a tempura donburi (天ぷら丼) és mivel a japánok imádnak rövidíteni, gyakran csak “tendon“-nak (天丼) hívják. Tényleg pofon egyszerű elkészíteni! Legtöbbször zöldségeket (néha rákot, apróbb halakat) a tempura tésztába mártják és pár perc alatt forró olajban kisütik. Pár hozzávalóból egy nagy halom, ropogós bundájú tempurát lehet készíteni jóval kevesebb idő alatt, mintha rántanánk. Mivel korábban már korábban volt a blogon zöldség tempura (őszi zöldségekből), ezért úgy gondoltam, hogy csakis Éci kedvéért beszerzek autentikusabb hozzávalókat (mint királyrák farok, szardínia, ördögszekér gomba – a Sparban van!, lótuszgyökér) és ezekből készítettem a tendont.
Hozzávalók:
– Párolt rizs
A tempura tésztához:
– 20 dkg liszt (de lehet úgy is, hogy 10-10 dkg liszt+étkezési keményítő)
– 1 hideg tojás felverve (de el is hagyható)
– ha nem használunk tojást, 2,5-3 dl jéghideg víz (ha használunk tojást, akkor a tojás súlyával csökkentsüka vizet.)
– 1 késhegynyi sütőpor
A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összekeverjük, épp csak álljon össze, ne keverjük túl!
FONTOS! A víz legyen jéghideg és amikor nem mártogatjuk a tésztába a hozzávalókat, tegyük a hűtőbe!
Ezen kívül: BÁRMI!!!!!!
– gombaszeletek, sütőtök, padlizsán, brokkoli, répa, rák, apró hal, BÁRMI! Mi pl. nagyon szeretjük a zsenge zöldspára tempurát (hurrá, mindjárt itt a szezonja!)
– olaj a sütéshez
A szószhoz (ez egy egyszerűsített verzió):
– 2 ek szójaszósz+4 ek víz+ reszelt jégcsapretek
A szósz hozzávalóit keverjük össze.
Forró olajban kisütjük a tésztába mártogatott zöldségeket (halat, rákot, stb.), majd a párolt rizsre halmozzuk. 1-2 ek mártogatóssal meglocsoljuk, vagy, amikor esszük, akkor mártogatjuka szójaszószos mártogatósba a tempurát.
Fontos tudnivalók a tempura tésztájáról (“bundájáról”) összefoglalva itt.
Egyéb tempurás receptjeink:
Zöldspárga tempura
Őszi zöldség tempura
Kakiage don -kötelező azoknak, akik szeretik a rántott hagymakarikát! 🙂
Kakiage don
Gyere és látogass el a Facebook oldalamra vagy kövess az Instagramon és a Pinteresten.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: