Zabpelyhes morzsáról írtam már a blogon kétfélét is egy bejegyzésen belül: az egyik áfonyával és szilvával, a másik pedig meggyel készül. Ez a morzsa golden almából sül, és a karamellizált gyümölcsbe csokoládé is kerül. A morzsás süteményekben az a legjobb, hogy a gyümölcsöket évszakok és ízlés szerint változtathatjuk és számtalan formában a nap minden órájában fogyasztható. Én melegen… Tovább »

Az ünnepek alatt csudajó receptet kaptam. A “csokis keksz” névre hallgató édesség annyira vékony és ropogós, hogy nekem már-már csokis chipsre hasonlít. Ropogós csokis keksz, tuile, vagy chips, nekem mindegy is, ez a recept zseniális. Eredetileg tört kakaóbabbal készül, amitől jellegzetesebb lesz az íze, és jóval ropogósabb is lesz. Be kell valljam, most lusta voltam kakaóbabért mászkálni, de… Tovább »

Az ünnepek alatt több barátnőm is meglátogatott, de általában mire a barátnős karácsonyozásokhoz eljutunk, addigra már mindannyian teljesen el vagyunk telve a sok bejglivel. Ilyenkor a forró csoki a klasszikus karácsonyi sütik helyett tuti befutó, ezért úgy gondoltam az lesz a legjobb ha forró csokival várom őket. Ezt a receptet többször elkészítettem, mire megtaláltam a nekem megfelelő arányokat… Tovább »

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy itt hagyományos dobostorta vagy tradicionális krémes receptet nem fog találni soha. Az őzgerinc formában megsütött régi sütemények, vagy a másnap már rémesen száraz gyümölcskenyerek helyett most egy sokkal finomabb piskótának a receptjét mutatom be. Ez a süti a benne található meggy és banán miatt is napokig friss marad, ráadásul másnap nem kényszerül… Tovább »

A saját kézzel készített bonbonok nemcsak azért izgalmasak és finomak, mert minden egyes hozzávalóját aprólékosan megválaszthatjuk, hanem azért is, mert benne érződik két kezünk munkája.  Bilák Imre Hollandiában sajátíottotta el a szakma fortélyait, s ma már a kézműves bonbonok és a vad ízvilág méltán elismert mestere.  A bonbonokhoz extrém ízkombinációkat használ, az ízviláguk mégis nagyon harmónikus. A… Tovább »

Ehhez a csokitortához fél kiló étcsokira van szükség. Se liszt, se sütőpor, csak tömény csoki és mogyoró! Ez adja a tartását ugyanis. Annyira szeretem, hogy már legalább tízszer elkészítettem és mindig más díszítéssel vagy formával variálok. Mivel a könnyű csokimáz jól megdermed rajta, ezért bármivel egyszerűen lehet dekorálni: tettem már rá mandulát, de mikor olyan kedvemben voltam, ehető… Tovább »

Először nászutamon ettem amerikai palacsintát, ami már lassan egy évtizede volt, de úgy emlékszem rá mintha most lett volna. A szálloda éttermében reggelente kígyózó sor állt az amerikai palacsintáért. A szakács mindig frissen sütötte, mindenkitől megkérdezte hogy juharsziruppal vagy csokikrémmel kéri-e, majd ő kente a palacsintára. Eszméletlen finom volt! Volt még ott mindenféle finomság: legalább 10 féle különleges lekvár és dzsem, hatalmas… Tovább »

Életem első brownieját nagyjából tíz évvel ezelőtt ettem egy puccos budai étteremben. A mai napig emlékszem, úgy feldíszítették a tányért, hogy a lényeg nem is látszódott  belőle, s mire odaértem volna, hogy belekóstoljak, már jól laktam a körítéssel. Előre szólok: ez a brownie borzalmasan egyszerű, ám annál finomabb. Szaladós hétköznapokon, mindenféle flanc nélkül készítem el,… Tovább »